Fotóriporterünk felejthetetlen pillanatokat örökített meg a bányákban

Emlékszem, óriási izgalom és készülődés volt az uránbánya V-ös üzemében, amikor megtudtuk, hogy fotóriporter érkezik, s ellátogat egy-két fejtésre is. Bányamérnökként mint protokolfőnök irányítottam a vágat és az ominózus munkahelyek csinosítgatását. Aztán később, már újságíróként Laufer László fotóriporter kollégámmal nemegyszer megfordultunk a szénbányákban, s egy valamit kerültünk, az ilyen természetellenes rendezettséget. Mert Laufer László föld alatt és föld felett készült fotóira, miként a bányamunkára is, a természetesség, a hitelesség jellemző, ahol a szénporos tekintetekből sugárzik az erő, a céltudatosság, az akarat.

A bányászok ugyanis rendkívül összetett körből kerültek ki, volt itt gyors meggazdagodásra érkező tanár, orvos, és új életet kezdő lumpen. Abban viszont közös volt mindenki, hogy gyorsan megtanulta, a veszélyek, az 50 kilós támok világában csak úgy lehet boldogulni, ha figyelnek egymásra és a tapasztaltak szavára. S ez a munka és közösség iránti alázat, valamint a korábbi sorsutak maradványai láthatók Laufer László portréképein. Mindegy, hogy az Vasason föld alatti sztrájk során készült, vagy a lámpakamrában, sittes ruhában, leszállás előtt. Ezek az arcok, tekintetek visszaadnak mindent, amiről a bányászat szólt, amiért itt évtizedeken át küzdöttek a férfiak, váll vállvetve, s olykor egymással vetélkedve.

A benne élőknek nosztalgiából, az utókornak pedig tanulságként illik megnézni ezt most, a Fényszórás című fotótárlaton a Pécsbányai Közösségi Ház előterében. A tárlatot december 3-án 15 órakor Kővári János önkormányzati képviselő nyitja meg.

Ízelítőül tekintse meg galériánkat: