Dr. Káplár Mátyás: felértékelődnek a személyes kapcsolatok az ünnepi időszakban

– Mit jelent az embereknek a karácsony? 

– A mindennapoknak van egy fajta ritmusa. Dolgozunk, próbáljuk menedzselni kapcsolatainkat, családunkat. De az emberek már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, hogy kellenek olyan pillanatok, amikor megállunk és mindaz, amit a hétköznapok során csinálunk kikerülnek az életünkből, és az kerül a középpontba, amiből lelkileg tudunk táplálkozni, és erőt adnak ahhoz, hogy vissza tudjunk térni majd a mindennapokhoz. És a mi keresztény kultúránkban a karácsony egy ilyen mérföldkő, amit a szeretet ünnepének is szoktak nevezni, de úgy gondolom, hogy ez a kifejezés, ahogyan most használják különbözik attól, ahogyan igazából használni kellene. Sokan úgy értelmezik, hogy erre a pár napra kell összpontosítani mindazt, amit szeretetnek érzékelnek. Pedig, hogyha ennek a mélyebb értelmét látnánk meg, akkor rájönnénk, hogy az ünnepek arra szolgálnak, hogy felerősítsük mindazt a szeretet, amit egyébként a mindennapok során is gyakorlunk. 

– Hogyan lehet helyesen megélni a karácsonyt? 

– Az ünnepnek a mély értelmét kellene megragadni. Fel kellene ismerni életünk azon kapcsolatait, pontjait, amelyek számunkra értékesek, és ezeket nagyobb intenzitással megélni ezekben a napokban. 

– Mit gondol az ajándékozás pszichológiájáról? 

– Az ajándékozás egy kétélű fegyver. Ez az emberek egyik szeretetnyelve is, de aki kicsit tisztában van ezzel, az tudja, hogy több ilyen nyelv is létezik. Az ajándék itt azonban egyfajta külsőség, ezzel akarjuk letudni azt, amit amúgy lelkileg kellene megélni. Ezért is próbálják sokan felborítani a klasszikus karácsonyi menetrendet és elutaznak, közösen szerveznek programokat és így ez a közösségi élmény lesz az ajándék, amit egymásnak adnak. 

– Szüleink, nagyszüleink történeteiből még süt a karácsony régi szelleme. Mi változott? Manapság miért nem tudjuk már úgy megélni az adventet, ahogy kellene? 

– Úgy gondolom, hogy az adventi időszaknak az a lelki vonatkozása, amit szüleink, nagyszüleink idejében még jelen volt, ma már csak nagyon kevés emberben van meg. Most az adventi időszak annak a három napnak az előstressze, amikor beiktatjuk a sütés-főzést, a rokonlátogatásokat. Felmenőink idejében ez egy szép, lassú folyamat volt, megélték a népszokásokat, és az ünnepekkor ők úgy tudtak együtt lenni, hogy felkészítették lelküket, szívüket erre az alkalomra. Ma már ez az időszak tulajdonképpen arról szól, hogy az adventi vasárnapok egyfajta jelzőfények arra vonatkozóan, hogy még mindig nem csinált az ember semmit, pedig a karácsony már mindjárt itt van. Ki lett fordítva az a folyamat, amire ez az időszak valóban szolgálna, a lelki felkészülésre. 

– Az adventi időszakban azt tapasztalhatjuk, hogy többen járnak templomba. Milyen hatással van az ünnep a hitünkre? 

– Ha már nem is annyira erősen, de az európai kultúrkörben még él a karácsonynak, Jézus születésének, az egész ünnepkörnek az igazi értelme. Az emberek még, ha nem is tudatosan, de érzik, hogy itt valami jelentős történt a történelemben, ami már kétezer éve meghatározza kultúránkat. És karácsonykor létünk spiritualitása jobban megnyilvánul, és a felszínre tör. Jó lenne, ha ez a mindennapjaink részévé tudna válni, és meg tudnánk élni a hitünkön keresztül, megtapasztalva ezt akár a természetben vagy a művészet által is. Ez könnyebbé tenné az átlendülést a nehézségeken. 

– Van esély, hogy visszatérjünk a karácsony igazi értelméhez? 

– Véleményem szerint erre globálisan nincs esély, de egy-egy családon belül ez megvalósítható. Ez azonban megbeszélés kérdése. Közösen kell meghozniuk azt a döntést, hogy ők hogyan szeretnék megülni az ünnepeket. Mindez kis közösség szintjén is elérhető. Tudatosan kell végiggondolnia a tagoknak közösen azt, hogy hogyan tudnak kilépni a mostani ünnepi folyamatból. És ha mindezt sikerül elérni és egy új utat tudnak találni az ünnepekhez, akkor megtapasztalható lesz az az élmény, amit szüleink és nagyszüleink éltek meg.