Sokan sírják vissza Pécs régmúltját - írja olvasónk

Például a sétatéri kioszk, mint zenepagoda vasárnaponkénti fúvószenekari-rendezvényeit, az akkor még létező katona-, vasutas, postás-, pénzügyőr, bányász- stb. zenekarok színvonalas műsorát. (Ma ez a város képtelen zenekar fenntartását felvállalni, illetve évenként legalább egyszer egy fúvószenekari találkozót megrendezni.)

Visszasírjuk a mecseki Hotel Kikelet teraszáról a gyönyörködést a város panorámájában, a jól karbantartott erdei utakon való sétákat. Lehetne tovább folytatni a felsorolást, a megszűnt programokat, lehetőségeket, amelyek széppé tették ezt a külföldiek által ékszerként emlegetett várost, a hozzá tartozó Mecsekkel. Az azóta betelepültek, és magas tisztséget betöltők egy sikló, vagy kötélpálya ürügyén most olyan kifogásokat emelnek, hogy az emberben felmerül a gondolat: tudják egyáltalán, hogy miről beszélnek? 

Ahelyett, hogy körülnéznének a szomszédos országokban, akár még a háború sújtotta Balkánon is, hogy milyen – a hegyi kerékpározás elterjesztése érdekében még kerékpár szállítására is alkalmas – kabinos kötélpályák (siklók) épültek (EU-s pénzekből) az elmúlt években az idegenforgalom növelése céljából. 

Egy ős-tüke