A pécsi vásárban a tacskók dominálnak

Jól mutatja a divatok és trendek változását a pécsi kutyavásár, amely a kínált ebfajták tekintetében egészen más képet mutat napjainkban, mint mondjuk öt vagy tíz éve. Lapunk munkatársa a legutóbbi vásáron a sokáig népszerű labradort vagy golden retrievert nem, kistestű kutyákat, köztük tacskókat és csivavát annál többet látott, néhány igazi különlegesség társaságában.

Balikó Gergely

Fotó: Ádám János

Természetes, hogy szinte mindenben, így a tartott kutyafajták esetében is változik az emberek ízlése. A pécsi vásár jelenlegi ebkínálata alapján napjainkra leáldozott az olyan, harminc évvel ezelőtt népszerű fajtáknak, mint a skót juhász, vagy meglepő módon a labrador és a golden retriever.

A vasárnapi vásárban ugyancsak feltűnő volt a hiánya a magyar fajtáknak, amelyeknek vélhetően manapság is töretlen a népszerűsége – ilyen például a puli. Szintén meglepő volt, hogy a kedveltségben a skót juhászt váltó, legendásan intelligens border collie-t talán egy árus kínált csupán. Őt viszont egy korábban Magyarországon igazi kuriózumnak, II. Erzsébet néhai brit uralkodó védjegyévé vált, igazán elragadó kölyök corgi társaságában.

Ha már corgi, akkor a méretben vele rokon tacskókból igen széles választékkal lehetett találkozni. A standard méret mellett a törpe változatot kínálták nagy számban, ráadásul sokféle gyönyörű színváltozatban, mintegy 40–50 ezer forintért, törzskönyv nélkül. Ugyancsak több árus érkezett az egyik legkisebb kutyafajtának számító, lakásban előszeretettel tartott csivavával.

Maradva a kistestű ebeknél, a paletta másik végét a rettentően szívós és vakmerő munkakutyák, a terrierek jelentették. Őket egy öltözéke alapján vadász úriember kínálta eladásra, azt is jelezve, hogy kiskutyák szüleit is aktívan foglalkoztatják a többi között például vaddisznóhajtásban. A vasárnapi kínálatban amúgy is feltűnő volt a vadászkutyák túlsúlya a pásztor kollégáikhoz képest: a már említett tacskók mellett drótszőrű foxterrierek és tízhetes gyönyörű magyar vizslák is kíváncsian méregették új, potenciális gazdáikat.

Legalább három helyen kínálták a népszerű akita fajtánál kisebb, de szintén japán eredetű shiba inukat. Belőlük szinte mindegyik kutyus nyugodt magatartásával és jó értelemben vett rókaszerű megjelenésével, plüsshatású bundájával tette magát népszerűvé a nézelődők körében.

A vásár érzelmes pillanatát jelentették azok az árusok, akik kifejezetten kutyamentés céljából kerestek gazdikat igen életképesnek és élénknek tűnő, közepes testű, nagyon helyes keverék kutyusoknak. Jó volt látni, ahogy erőfeszítéseiket siker koronázta, ugyanis az ötből két ajándékeb alig negyven percen belül találta meg új otthonát a jószívű kutyabarátoknak köszönhetően.