Az újburgonya frissen és zsengén várja a vásárlókat

Jó volt látni, hogy a csarnok kültéri asztalai is megteltek, virágok és palánták tömkelegével találkoztunk, de aprószemű újburgonya is várta már, hogy a bevásárlószatyrokba kerüljön. Miután kint megtettem a szokásos kört, és újra rádöbbentem, hogy a jó öreg csíkos szatyor még létezik, beléptem a gasztronómia katedrálisának is nevezett épületbe, ahol az első, amit meghallottam a gyereksírás volt. Valami nagyon nem tetszett a gyermeknek, de aztán valahogy mégis sikerült megnyugtatni, mert már csak az alap piaci zaj hallatszódott, illetve most először tűnt fel, hogy egy idős hölgy hívja a vásárlókat, hogy “Tessék, vegyenek.”.

Magasabb víztartalma miatt sokkal gyorsabban elkészíthető az újburgonya

Bent is egyébként több asztalon lehetett újburgonyával találkozni, amiről rögtön eszembe jutott, hogy gyerekként mennyire vártam mindig ezeket a friss, korai burgonyákat, amikor segédkeztünk édesanyánknak a konyhában, még pedig azért, mert sokkal egyszerűbb volt velük bánni, nem kellett agyonpucolni őket, sőt a vékony héjuk miatt néha egy alapos mosás után már lehetett is használni, és magasabb víztartalma miatt sokkal gyorsabban is elkészült.  

A sültkrumplit kivételesen imádom, és a közösségi felületeken van most egy nagyon elterjedt recept, amit egyszer muszáj  kipróbálni. Az elkészítése ennek az ételnek roppant egyszerű. Főzzük meg a burgonyát, majd tegyük egy tepsibe, de mielőtt sütőbe rakjuk, nyomjuk össze, hogy lapos legyen, majd ezután olajozzuk meg, sózzuk, borsozzuk, majd süssük ropogósra. Ameddig ez készül, egy tálban keverjünk össze görög joghurtot, majonézt, egy fél citrom levét, összenyomott fokhagymát, friss kaprot – apróra vágva –, metélőhagymát, ízlés szerint sót, kockára vágott zellert, és egy kis sült bacont is. Ezt keverjük össze, és adjuk hozzá a ropogósra sült krumplit, és még egyszer keverjük át. És már is kész egy könnyed, de laktató saláta.