A horvát szomszédvár, Eszék mindig megér egy kiruccanást

A Dráva partján egy-két órát eltöltve is nyilvánvaló, hogy miben nagyon hasonló és miben teljesen más Eszék, ez a százezres város, amely Horvátország negyedik legnépesebb települése. A Pécsről mindössze másfél órás autóúttal elérhető város a nagyság és az otthonosság megtestesítője egyszerre, ami eléggé hasonlít a saját világunkhoz ahhoz, hogy ne érezzük magunkat elveszve, de különbözik is annyira, hogy a másság, az újdonság, a felüdülés élményét adja.

Élettel tölti meg a várost

Elsőre talán a hidak tűnnek fel, és persze a folyó – a víz, ami Pécsről annyira hiányzik, itt élettel tölti meg a vidéket. Ha mondjuk a Dráva partján, a hatalmas Hotel Osijek mellett parkolunk, rálátunk a jachtkikötőre, a folyó mindkét partján sétáló, kocogó helybélieket látunk. A belváros felé indulva rögtön jönnek a hasonlóságok: bár a feliratok mind horvátul szólnak hozzánk, a mozit például itt is Urániának hívják, és számtalan kávézó, pékség, bár hívogatja a vendégeket. Nagyon noszogatni nem kell egyébként az eszékieket, a balkániasan laza életstílus meglátszik abban, hogy nincs napszak, amikor a kávézók ne lennének legalább félig. Van is mire beülni, hiszen egy forró csokit még a főutcán is mindössze 12 kunáért (a kb. negyvennel való szorzást hamar megtanuljuk, kijön az 500 forint) kínálnak, a nagy bögre forralt bort 14-ért, a kávét 4-12 kuna közt lehet kapni, de rosszba nagyon nehéz belefutni.

Korcsolyáznak a főtéren

Étteremből, üzletből és kikapcsolódási lehetőségből is bőven akad odaát, az apró különbségek izgalmával. A főtér és a nagy bevásárlóközpontok boltjai nagyjából ugyanazok, mint idehaza, de több olyan divatüzlet is akad például, amiért nálunk minimum Budapestig kellene utazni. Az pedig, hogy a legkisebb élelmiszerüzletben is tisztességes választék van például olívaolajból, halféléből és kiváló pékáruból, a horvátok saját gasztronómiájuk értékei iránti elkötelezettségét jelzi.

Mi másban üdítő még Eszék? A főtéren éppen korcsolyapálya üzemel, a háttérben impozáns katedrális. A villamosok modernek, és sokáig talán fel sem tűnik, de a hazai állapotoknál szelídebb légkört teremt, hogy politikai hirdetést keresve sem találni. Látunk helyette viszont plakátot bőven egy zágrábi kiállításról, ahol Nikola Tesla, a legendás feltaláló életművét mutatják be, „A jövőből jött elme” címmel. Az ország büszkesége, a (szerbek által is) nemzeti hősüknek tekintett elektronikai zseni rengeteg plakátról néz szúrós, jövőbe látó szemeivel.

Láthatók a háború nyomai

Azért a múlt is rengeteg falról jelez: még a belvárosban is látunk lyuggatott falakat. A büszkeség azonban töretlen: egy kereszteződésben, ahol 1991-ben a hódítani érkező tankok elé egy helyi lakos kiállt a kis piros kocsijával, most győzedelmeskedik az akkor szétlapított apróság. Most a földbe passzírozza a tankot, az ostromlott, de le nem győzött közösség jelképeként.

Autó nélkül is boldogulunk a városban

Eszéket az autót lerakva is bebarangolhatjuk, hiszen a jellegzetes villamos mellett a várost behálózó buszvonalak is segítik a közlekedést. Számos kerékpárút is fut a széles gyalogos járdák mellett, sőt a bringásokat olyan figyelmességek is segítik, mint a Trpimir utca és a Vukovarska sarkán felállított pumpa- és szerszámállomás. Itt a bringa minden gyors javításához szükséges kellék megtalálható.

Az autót persze nem csak akkor tehetjük le, ha viszünk bringát. A belvárosban sétával is minden elérhető, a parkolás pedig általában 3-4 kuna (mintegy 120-160 forint) óránként. Kintebb akad jó néhány ingyenes parkoló is, például az állatkertnél mindennap díjmentes az autó elhelyezése.

A helyiek mindene a város és a sport

Nehéz Eszéken úgy járkálni, hogy ne ugorjon elénk a kék-fehér színpárosítás, a város zászlójának színei, na meg a helyi csapat NK Osijek jele, amit a szurkolók mindenhová felpingálnak. Rengeteg falfestés, graffiti vagy éppen a Kohorta, a csapat ultráit tömörítő klub felirata árulkodik a városhoz és a csapathoz való kötődésről. Eszéken még Hulk, a hatalmas zöld szuperhős is kéken néz egy házfalról. A kék-fehérhez még keretet ad a piros, a horvát nemzeti színeket kiadva.

A hit és a város szeretete is így, két-három színnel jelenik meg a köztéri népművészet alkotásain. Egy emlékmű közelében például két ember magas a felirat: „Osijek, Bog i Mi” azaz „Eszék, Isten és én”.