A fotós sherpa hazatért

– Mióta járja fényképezőgéppel a világot?

– Éppen harminc éve kezdtem komolyan fotografálni. A természetfotózástól a divatképeken át a portrékig mindennel foglalkoztam, de leginkább utazó fotógráfusnak készültem. Nehéz ezt pontosan behatárolni, mindenesetre mostanában az írásaimban is próbálom definiálni.

– És ha két-három mondatban kellene?

– Ez egy dokumentarista műfaj. Úgy kezdődött, hogy rengeteg természetfilmet néztem Cousteau-tól Attenborough-ig, és az volt a vágyam, hogy csapatban utazva egy ilyen kutató munkáját képekkel alátámasszam. Végül az lett belőle, hogy most hozzám csapódnak fotográfusok, miután öt éve szervezek fotós túrákat, a világ azon tájaira, amelyeket én is felfedeztem a képeimmel.

– Konkrétan hová vezetnek ezek az utak és miről szólnak?

– Például Indiába, ahol 2006 óta minden évben megfordulok. Technikákat, látásmódot tanítunk, valamint, hogy miként kell helyzetbe kerülni a géppel.

– Mi volt a harminc év során a legvadabb helyzete?

– Inkább csak érdekesnek mondanám, ami szintén Indiában történt, fent a Himalájában. Nekem korábban mindig tériszonyom volt, ám ott végig kellett mennem egy meredek peremen. Látva, ahogy a helyi vezetőnk lecsúszott egy meredélyen, az útszakasz között lerövidítve, én is bátran követtem. Attól kezdve pedig eltűnt belőlem a mélységtől való félelem.

– Van még fehér folt a földgömbön?

– Rengeteg. Persze sok helyen jártam Amerikától Ázsiáig, de rám inkább az jellemző, hogy visszatérek a kedvenc helyeimre. India mellett Párizs, Korzika is ilyen állandó célpont, emellett olyan térségeket keresek, amelyek látványosak, de még érintetlenebbek. A vezetett túráim például az év elején Kubába indulnak, május Korzikáról szól, az ősz Párizsról, aztán Indiával zárul az év.

– Hogy jött akkor a Kincses Baranya projekt?

– A fotókból könyv is készül, ez pedig a harmadik ilyen albumom, és mindig magam szerkesztem, tervezem, tipografálom a kötetet. Mindemellett kicsit tartottam ettől a feladattól, féltem, hogy ki tudok-e szakadni a megszokott közegemből, kellően rá tudok e koncentrálni a feladatra.

– A fotózás a hobbija is?

– Természetesen, bár koncentráltan szeretem a gépet használni. Ha például a család nyaralni megy, akkor mindig ők készítik a képeket.

– Van még nagy álma?

– Alaszkába is készültünk, de végül nem jött össze, Izland, Új-Zéland is ott van a kívánságlistámon. Viszont az utóbbi tíz évben annyit utaztam, hogy most jó volt egy kicsit itthon lenni, újabb megbízásként pedig leginkább a Balatonról szeretnék könyvet készíteni.