Tüntetés, nyári színház, árvíz, búcsúmeccs

Persze azért volt már egy kis mozgolódás, mégis ledöbbent a sokadalom, amikor politikai okokból az utcára vonult a tömeg. Mai szemmel mondjuk a tüntetők tábláin meglehetősen lájtosak voltak a feliratok, de azért már kavargott a mély. No és akkor is volt olyan esőzés, villámárvíz, ami víz alá vitt pillanatok alatt utcákat, továbbá olyan „rekord meleg” is, ami a Hullám fürdőbe kergette a város lakosságát.

Volt továbbá már Pécsi Nyári Színház, több és látványosabb helyszínnel, mint napjainkban, mert akkor még a tettyei romoknál is láthattunk előadásokat. A Széchenyi téren pedig autók álltak és busz közlekedett, s tricikliről hirdették a nyáron érkező színész sztárokat.

S volt olyan is, ami akkor még teljes elánnal zakatolt, mára viszont csak az emléke maradt meg. Ebből a merítésből a legszomorúbb esemény idősebb Dárdai Pál búcsújátéka a komlói focicsapatban, ahol akkor futott ki utoljára élesben a pályára, napjainkban pedig már sajnos csak az égi zöld gyepen kergeti a bőrt. Ekkor indították be a rakétás légi jégelhárítást is, mely a katonaság legmodernebb harci berendezéseire hasonlított, mégis gyorsan lecserélték talajgenerátorra a szuperfegyvert. A pécsi buszpályaudvar környékén még pavilonok álltak, az embereket pedig nem a Virtuózok, hanem a nap mint nap 12.30 perckor kezdődő rádiós Ki nyer ma? adás nevelt komolyzenére.

A szigetvári kórházban pedig egy helyre költözve 539 ágyas modern, új létesítményben kezdődött el a gyógyítás.