2018.09.07. 07:00
Csúcsra járt a termelés harminc évvel ezelőtt
Harminc évvel ezelőtt, augusztusban nem csak a pécsi vásárcsarnokban volt nagy a sürgés-forgás, hanem a szigetvári konzervgyárban is meglehetősen nagyüzem volt. Ekkor még folyamatos volt a termelés az üzemben, mindössze a téli nagy karbantartásra állították le a gépsorokat.
Emlékezetes bálatűzhöz hívták a tűzoltókat Mágocs határába, az augusztusi melegben könnyen lángra kapott a szalma
Fotó: Laufer László
Tonnaszám hordták Szigetvárra a környékről a megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket, az üzem biztos felvásárlónak számított, így biztos megélhetést kínált a gazdálkodóknak. Tavasszal beindult a borsószezon, tonnaszám töltötték a konzervesdobozokat, de a meggybefőtt is nagy sikert aratott a vásárlók között. Vezető terméknek számított a savanyított uborka, egyik legnagyobb felvásárlója Németország volt, raklapszám vitték kamionokban, illetve vasúti vagonokban. A gyümölcsérés szempontjából holtszezonnak számító időszakban pedig a káposztás és paprikás vegyes savanyúságot ontották a gépsorok, a préselt dobozok pedig meg sem álltak a hatalmas felvásárlónak számító Szovjetunióig.
Csúcsra járt a termelés
A pécsi vásárcsarnokban – a képek tanúsága szerint – az elmúlt harminc évben szinte semmit sem változott, mintha megállt volna az idő. Kora hajnalban érkeztek meg a kereskedők a budapesti nagybani piacról, illetve a beszerzésből, hogy már reggel az asztalokon legyen a friss áru. Mára legfeljebb annyi a változás, hogy szinte minden évszakban vásárolhatunk banánt, narancsot, datolyát, szőlőt, vagy éppen dinnyét, ami Brazíliából érkezett. Hiába, a jól szervezett logisztika és a repülőgépes áruszállítás manapság már legyőzi a távolságot és az évszakokat is.