Horror Stories of Pécs: betekintést engednek a hírhedt sorozatgyilkos életébe

A történet 2017-ben vette kezdetét, mikor Magyarországon tervben volt egy nagyobb költségvetésű zombie film készítése, melyet javarészt a megyeszékhelyen forgattak volna. Színészeket kerestek Pécsen, s mivel Németh József, a HSOP forgatókönyvírója gyerekkora óta él-hal a horrorfilmekért, jelentkezett. – Elmentem a válogatásra, be is vettek főszereplőnek. Két hónapon keresztül jártunk tréningekre, szituációs gyakorlatokra. Pár héttel felvétel előtt azonban közölték a gárdával, hogy nem lesz semmi az egészből – idézi fel József.

Az akkori színészgárdából sikerült néhány emberrel barátságot kötnie, folyamatosan tartották a kapcsolatot egymással. Majd jött az ötlet, hogy készítenének egy saját filmet, ha már az előző produkció nem valósulhatott meg.

2017 decemberében bemutatták első, 51 perces produkciójukat A Panel címmel, majd ezután jött A Baba, melyben – mint azt a cím is már sejteti – egy japán baba szedi áldozatait. Ezután belekezdtek a short, azaz rövid szériákba, amik csupán öt-hat percet tesznek ki.

Legközelebbi rövidfilmjüket Halloween alkalmából mutatják be, ám készülőben van egy nagyobb horderejű produkció is. József nemrégiben fejezte be eddigi munkássága során a legkomolyabbnak mondható film forgatókönyvét, amit októberben kezdenek el forgatni a társulattal. A történetben nem a vérontás lesz kulcsfontosságú, hanem a gyilkos révén felidézett gyerekkori traumák, amire visszavezethető mai énje. A néző jobban tud majd azonosulni a szereplővel, hiszen valamelyest megérti, miért lett egy zavarodott elméjű emberből az, aki. Mondhatni igaz történeten alapul, hiszen a film gyökerét a hírhedt amerikai sorozatgyilkos, Jeffrey Dahmer adja, aki 1978 és 1991 között mészárolt az Amerikai Egyesült Államokban. Mai napig csak úgy emlegetik, hogy a Milwaukee-i kannibál. A néző tehát egy órán keresztül betekintést nyer egy sorozatgyilkos életébe, ok-okozati összefüggéseket keresve.

Gondolkodtak azon is, hogy híres magyar sorozatgyilkosokról készítsenek rövidfilmeket, hiszen hazánkban is igen széles a repertoár, ami a bűnügyeket illeti.

Már az elején leszögezik, nem meggazdagodni szeretnének, hiszen mai napig szponzorok és támogatás nélkül dolgoznak. Legnagyobb álmuk, hogy valami igazán komolyat tudjanak létrehozni amatőr filmesként, s talán a későbbiekben felfigyel majd rájuk valaki. Telefonnal készítik a felvételeket és saját zsebből finanszírozzák a szenvedélyüket. A csapat dolgozó családemberekből áll, így a forgatásokat igen nehéz összeegyeztetniük a hétköznapi élettel. József párja is támogató kezet nyújt, ő sminkeli a szereplőket.

Megkérdeztük Józsefet, szerinte miért van igény erre a műfajra, hiszen nem egy kellemes hangvételű ágazatról van szó. – Az embereket ámulatba ejti a saját fajtársuk ellen elkövetett morbiditás. Egy rablótámadás szinte mindennaposnak mondható, nincs benne semmi szokatlan. Minél brutálisabb, bestiálisabb tetteket követnek el, annál jobban elrettenti az embereket az a tény, hogy ilyen az ő világukban megtörténhet. Olyan, mintha ezek a szörnyűségek egy regényíró tollából pattantak volna ki. Kellemes borzongást ébresztenek a nézőkben.

Egy szó, mint száz, amatőr filmeseink lelkesen folytatják a forgatásokat, hiszen többnyire eddig pozitív visszajelzések fogadták őket. A Borzongás című magazin is bizakodva köszöntötte őket.