A felmérések alapján nem hatékony a nyelvoktatás

Ha valaki csak felületesen is követi a vonatkozó híreket, sem sok kétsége lehet afelől, hogy a közoktatásban folyó nyelvoktatásban komoly gondok vannak. Az Európai Bizottság felmérése alapján például Magyarország a legutolsó helyen található az EU-s tagállamok közt a tekintetben, hogy a 25 és 64 év közötti lakosság hány százaléka beszél legalább egy idegen nyelven, és ennek gyökere az iskolában keresendő.

Az Oktatási Hivatal több mint nyolcezer hetedikes és tizenegyedikes diákot, 1118 nyelvtanárt, 149 iskolaigazgatót és kutatási koordinátort, valamint 70 nyelvi szaktanácsadót kérdezett meg az iskolai nyelvtanításról. A 235 oldalas tanulmány kimerítő részletességgel taglalja a beérkezett eredményeket, melyek sommája azonban néhány kulcsfogalomban is összefoglalható: az állandóság, az anyanyelvi oktatók, a technikai eszközök és a nyelvi laboratóriumok hiánya, a magas csoportlétszámok, valamint az általános tanulási nehézségek, illetve a diákok motiválatlansága adódnak össze, és ennek következménye, hogy a 11. évfolyamon az első idegen nyelvből a diákok 36 százaléka még mindig A2-es, vagyis az alapfokú nyelvvizsga szintje alatt tart.

– Az iskolai oktatás semmire sem elegendő – mondta el lapunknak egy pécsi középiskolás. – Sokan vagyunk a teremben, a tanár figyelme is szétaprózódik, ráadásul aznap lehet, hogy nekünk az a hatodik óránk, így mi sem koncentrálunk eléggé. A legtöbben ezért is járunk magántanárhoz.

Egy másik baranyai település tizenhat éves fiatalja tovább árnyalta a képet: elmondása szerint a faluban, ahol él, nincsen olyan magántanár, akihez járhatna különórákra, így interneten, Skype-on vesz leckéket – bár véleménye szerint ez nem tekinthető teljes értékű oktatásnak, „jobb, mint a semmi”.