Különleges darabot nézhetünk meg a Harmadikban

Ez a történet a Harmadik Színház bemutatóján új színezetet kapott, pontosabban a hangsúlyt elsősorban a mindennapi gonoszságok kapták. Mert tudjuk, van bennünk egyformán jó és rossz, de mostanában mintha túltengene mindenfelé a rossz. Ebben a darabban kapunk gonoszságot ösztönösen és tudatosan, céltalanul, csak úgy „mókás” időtöltésképpen, vagy irónikusan, kibeszélve a szerencsétleneket, továbbá szánt szándékkal, egyéni érdekből. Aki pedig nem áll be ártatlanságában a gonoszok sorába, az előbb-utóbb a többiek össznépi vágóhídjára kerül.

A főhős Oszlopos Simeon az antik történetnek megfelelően kívül­állóként, felülemelkedetten, mondhatni Sátánként szemléli a világot egy oszlop tetejéről, ahová művészi „megnem­értettsége” állította, ahonnan cinikusan vizslatja a környezetét, egyedül, vagy értelmiségi baráttal közösen. Ez a művészember láthatóan kipróbált már mindent az írástól a zenélésen át a festészetig, de az út mindig a nihilbe vezetett. Így hát egyetlen megoldást lát célravezetőnek: pusztuljon minden a tudatos beavatkozásával, mert úgyis értéktelen ez a világ.

A színjáték mostani értelmezésének a fő erénye a gonoszság sokszínűségének, a hulláma tovaterjedésének és elsöprő erejének bemutatásában rejlik, s mindezt igen jó színészi alakítások – közülük is ki kell emelni Ottlik Ádám, Füsti Molnár Éva és Vlasits Barbara játékát – teszik érzékletessé.