Fájdalmasak voltak dr. Guzsvány Mihályné Balogh Irma gyermekévei

A most 78 éves Balogh Irma így emlékezik a történtekre:

– Oldon laktunk és édesapámat kuláknak bélyegezték, mert bár nem volt nagy földje, de elismerten jól dolgozott, működött a gazdasága. Aztán egy papírt kaptunk azzal a szöveggel, hogy nevezettnek a községben való tartózkodása a közrend és a közbiztonság szempontjából aggályos. Fellebbezésnek helye nincs, teljes vagyonelkobzással azonnal végre kell hajtani. Az azonnal fél órát jelentett, 1950. június 23-án hajnalban géppisztolyos ávósok és rendőrök gyűrűjében szüleinkkel és két nővéremmel egy kocsira pakoltunk néhány dolgot. Elsősorban élelmiszereket, valamint egy lovat és egy tehenet vittünk magunkkal, és a nagyharsányi állomáson egy vagonba raktunk mindent. Az állatokat a hortobágyi puszta közepén, a végállomásunkon azonban elkülönítették, soha többet nem láttuk őket. Az élelmiszer is a közös konyhára került. Szörnyű képek maradtak meg bennem, barakokkal, birkahodályokkal, állati körülményekkel.

Mi Lenin-tanyára kerültünk, ahonnan három évig el nem mozdulhattunk. Mezőgazdasági munkát végzett minden tíz évnél idősebb a rizs- és gyapotföldeken. Nem igen volt lázongás, mert a családot el kellett tartani. Kis élelmiszer, kevés pénz járt a munkáért, hát küzdött mindenki a maga módján. Én gyerekként a búzából húzgáltam az anyarozst, meg kamillát gyűjtöttem és szó szerint csirkefogó lettem, mert a tanyákon a beoltáshoz fogdostuk össze a jószágokat. Aztán 1953-ban meghalt Sztálin, kicsit oldottabb lett a légkör és júniustól Nagy Imre amnesztiát hirdetett, több turnusban kezdték felszámolni a táborokat. Mi például bárhová mehettünk az országban, csak oda nem, ahonnan jöttünk. Így kerültünk Pécsre, ez mégis csak a közelben volt.

Ezt követően isteni csodák történtek. A szénbánya főmérnöke, egykor oldi ember, helyet adott nekünk a présházában. A nulláról indultunk újra, de mindig akadtak segítőkész, jó emberek, akiknek rengeteget köszönhetünk.

Balogh Irma leérettségizett, elvégezte Baján a tanárképzőt, és Oldon kezdhette a tanítást. Ez újabb ajándék volt az élettől, mert egykori bútoraikkal volt az iskola egy része berendezve, így duplán otthon érezhette magát. Aztán férjhez ment, párja dr. Guzsvány Mihály, egykori megyei főállatorvos, ő pedig tanított Old után Bikalon, Sombereken, majd Pécsett a belvárosi általánosban negyven éven át. Lányuk Éva is tanár lett, s két unokájuk van.

Emlékutak

Dr. Guzsvány Mihályné Balogh Irma egyik főszervezője a kitelepítés helyszínére induló utaknak. Ugyanis évről évre meglátogatják a kitelepítettek az egykori helyszíneket. Emellett dokumentumokat gyűjtött a történtekről, mely a hortobágyi emlékházban és látogatóközpontban a közeljövőben nyíló állandó kiállításon kap helyet. A 70 éves jubileumra, június 19-re minden korábbinál több jelentkezőt várnak – a baranyaiak dr. Guzsvány Mihálynénál jelentkezhetnek – abból a hetven főből, akik még élnek a 364 ormánsági közül. Továbbá baranyai középiskolákban tart a történtekről rendszeresen előadásokat.