A tátongó bányagödör máig őrzi a külszíni bányászat emlékeit

Már rég nem sziréna hangja töri meg a csendet Pécsbánya mellett, van azért némi zaj, de ennek alighanem inkább már örülnek a környéken élők.

Bóka Máté

Bánki Erik és Csízi Péter képviselők, valamint Páva Zsolt polgármester részvételével megkezdődött a munka az egykori Karolina külfejtés rekonstgrukciója

Fotó:

„A sziréna hangja végigsivít a pécsbányatelepi dombok felett, majd elül a Karolina-völgy fái közt. Kisvártatva tompa dörrenések hallatszanak, talpunk alatt enyhén megremeg a föld” – így írt 1975-ben a lapunk arról, hogy miként folyik a munka a külfejtésben.

Nagyon sokáig robbantásos módszerrel bányásztak ott, de nemcsak emiatt, hanem szinte állandóan szállt a port. Ezért nem egyszer a Napot sem lehetett látni, nemhogy az eget, ablakot sem lehetett nyitni s a környékbeliek hálálkodtak, ha egy kis zápor elverte a „poráldást” – szólt egy másik tudósítás az akkori áldatlan, ma már elképzelhetetlen környezetszennyező, egészségkárosító munkáról. Az is jellemző, hogy 1993-ban kezdtek el foglalkozni azzal, hogy tovább csökkentsék a robbantások szeizmikus hatásait.

Ma már nincs szirénazaj, de teljes csend sincs a völgyben. Ám nem a fejtés mélyítésén dolgoznak, mint 45 éve, hanem annak eltüntetésén. A bánya fénykorában úgy számoltak, hogy Vasas és Pécsbányatelep külfejtéséből évente 350 ezer tonna szenet adnak a Pécsi Hőerőműnek, és az akkor megkutatott szénvagyon mintegy kétmillió tonna volt.

A Karolina-külfejtést végül 2004-ben zárták be, míg a vasasit – nagyon kis szénmennyiséget bányászva – néhány éve újranyitották. És bár a pécsbányaiak szenvedték meg az elmúlt évtizedekben leginkább a bányászat okozta környezeti károkat, még a bezárás előtti időszakban is arra panaszkodtak az ott lakók, hogy az erőmű hiába fizet a városnak környezetterhelési díj címén rengeteg pénzt, „ebből soha nem láttak egy fillért sem”. Éppen ezért örülhettek annak, hogy hosszú előkészületek, határidő-módosítások után 2018-ban végre megkezdődhetett a terület rekultivációja.

A pécsbányai Vozár Pál az egyik civil motorja a külfejtés rendezésének, maga is tagja a Karolina Tájsebész Érdekvédelmi Csoportnak. Ahogy fogalmaz, most úgy látja, hogy az erőmű elvégzi a maga munkáját, rendben ellátja a vállalt feladatot, szépen tűnik el a külfejtés közepén lévő tó, vélhetően az év végére már fel is töltik. Ám az állam részéről ők nem tapasztalják ugyanezt, pedig a tavalyi és az idei költségvetésben is elkülönítettek erre összesen 3,7 milliárdot.

Van némi porterhelés a szárazabb időszakban, ami azért nem túlságosan erős – vélekedik. Ám Vozár Pál inkább azt hiányolja, hogy az erőmű nem tájékoztatja őket a porral kapcsolatos mérési eredményekről, valamint nem tudják azt sem, hogy a 28 méter mély tóból kiszivattyúzott vízben milyen anyagok találhatóak, hiszen erről sem rendelkeznek információval, mert nem kötelezték ennek vizsgálatára a céget. Ez pedig azért is lényeges, mert innen a Pécsi-vízbe juthatnak el a szennyeződések – ha vannak –, ahonnan pedig a Drávába.

Egyébként voltak, akik azt is mondták Pécsbányán, úgy érzik, hiányzik a korábbi lobbierő is, hiszen a fideszes Csizi Péter, a terület előző országgyűlési képviselője valóban hajtotta az ügyet, a baloldali Mellár Tamástól (MSZP-P frakció) azonban nem is várnak már semmit, lemondtak róla, legyintenek, amikor megemlítik a nevét, nem is nagyon látták még a környéken a politikust.

A Pannon Hőerőmű Zrt. viszont leszögezte, a munkát az állammal közösen végzik, amelyet felosztottak több ütemre: az első szakaszban az erőmű feladata a bányató kiszivattyúzása, a jelenlegi vízszint felett mintegy 30 méteres magasságig való feltöltése, ezzel párhuzamosan a déli és az északi meddőhányón a végleges, növénytelepítésre alkalmas terepfelszín kialakítása. Saját költségvetésükből 5 milliárd forintot áldoznak. Ez 2023-ra fejeződik be, és csak ekkor kezdődik az állami szerepvállalás, amellyel elérik a végső, helyreállított állapotot – várhatóan a 2029-es esztendőre, amit még egy hároméves utógondozási időszak követ.

Az erőműnél azt mondták, hogy a tervek szerint folyik a rekultiváció, április végéig – a korábbi évtizedek alatt kitermelt – 9,6 millió köbméter meddőből már mintegy 820 ezer köbméternyit visszatemettek. A munkálatok jelenleg is zajlanak a bányató feltöltésével. A katlan teljes feltöltése után a mintegy 400 focipályányi területet termőfölddel borítják, növényeket, bokrokat és fákat ültetnek. A bányaterület északi felén viszont már kialakítottak egy végleges elrendezésű részt is.

Remek ötleteik vannak az itt élőknek

Amint újra a természet lesz az úr a völgyben, addigra már abban is bízhatnak a környékbeliek, hogy nemcsak azért nő meg a házuk, a telkük értéke, mert egy csúnya tájseb eltűnik a közelükből, hanem azért is, mert egy parkos, füves, erdős részt is használhatnának az itt élő családok, ám ehhez vélhetően még egy telekcserére is szükség lenne az erőmű és az önkormányzat között.

A városrész felpezsdítésére jó néhány ötletük is lenne a lakóknak, így például egy kötélpályát hoznának létre, a régi Istenáldás-patak medrét visszaállítanák, a rekreációs zöldterületen egy kisebb tavat is felduzzasztanának. Felmerült az az ötlet is, hogy az egyébként nagyon közel lévő, Dömörkapunál véget érő mecseki kisvasutat is meghosszabbítanák a külfejtés egyik részén át, egészen a Mecsextrém parkig. Ez utóbbi megvalósulásához azonban már jelentős forrást kellene előteremteni.