2021.01.07. 07:00
Elment Sólyom-Nagy Sándor, a legendás énekes
Rengeteg veszteséget hozott a 2020-as esztendő, s nekünk, baranyaiaknak igen fájdalmas eseménnyel zárult az év: elment örökre Kossuth-díjas operaénekesünk, a siklósi származású Sólyom-Nagy Sándor. A neves művész egyik utolsó interjúját lapunknak adta másfél évvel ezelőtt, amikor már hét éve letette a lantot, s továbbadta a stafétabotot fiának, a baritonénekes Máténak. Búcsúzóul ebből a beszélgetésből idézünk részleteket.
Fotó: Csudai Sándor
– Mikor figyeltek fel a hangjára?
– Már a siklósi általános iskolában, mert volt egy Verdi-ária, amit akkoriban egészen jól elénekeltem. Aztán a város Táncsics Mihály Gimnáziumában elvitt a fiatalos hév a sportok felé, atletizáltam, játszottam a helyi kézilabdacsapatban. De mindent megváltoztatott, hogy azonnal felvettek a Zeneművészeti Főiskola ének szakára.
– Énekesi karrierjében mi jelentette a csúcspontot?
– A Magyar Állami Operaházban már főiskolás koromtól, 1962-től rendszeresen énekeltem, aztán társulati tag lettem, és így ment ez 44 éven át. Itt Lukács Miklós 13 évig tartó igazgatósága jelentette számomra a fénykort, évente öt-hat bariton főszereppel. Bejártam közben a világot, de a sok fellépés közül is kiemelném a Bayreuthi Ünnepi Játékokat, ahol 22 éven át 238 előadásban szerepeltem.
– Igaz, hogy a pódiumon túl a katedrán is sikeres volt?
– Negyedszázadon át tanítottam a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészetin, s diákjaim közül jó néhányan ma is szép karriert futnak. De pár éve, 2011-ben egészségügyi okokból – hatodjára műtötték a térdeimet, 2017-ben pedig szívinfarktusom volt – befejeztem az éneklést és a tanítást is.
– Hazajár még szülővárosába?
– Siklóst soha nem felejtettem, a szüleim is itt vannak eltemetve. De tartozom is a városnak, ahol 1999-ben díszpolgárrá választottak. Amikor elvetődöm ide, bejárom a vár környékét, s felkeresem a templomot, ahol ministráltam. Többször visszajöttem ide énekelni, és a Pécsi Nemzeti Színházban is volt egy emlékezetes időszakom, amikor a Bajazzókban szerepeltem.
– Elégedett az életével?
– Semmit sem csinálnék másként.
– Hol és hogyan él egy visszavonult operaénekes?
– A rengeteg fellépés mellett igen kevés időm jutott olvasásra, szóval pótolom az elmaradást. Továbbá Fruskát, a labradorunkat sétáltatom Budán a Sas-hegyen, a lakhelyünk körüli utcákban, és a kertünkben dolgozgatok.
Az Állami Operaházban töltött 45 évet
Sólyom-Nagy Sándor 1941-ben született Siklóson (a Sólyom előnevet 1972-ben vette föl). A Magyar Állami Operaház magánénekese volt 45 évig, 25 éven át tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Liszt Ferenc-díjas, Székely Mihály-emlékplakettes, Erzsébet-díjas, Érdemes Művész, Kiváló Művész, 1998-ban Kossuth-díjat kapott. 2005-től a Halhatatlanok Társulatának tagja, 2007-től a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Felesége Pogány Imola zongoraművésznő, ikerfiaik, Péter informatikus, Máté operaénekes (42), Fanni lányuk (32) színházi szervező, négy unokájuk is van.
