Továbbadja fiainak és a fiataloknak a stafétát Csizmadia Sándor

Csizmadia Sándor átlépte már a hetvenedik évet, s időközben legalább annyira híres lett Pécsett fotóklubjairól a fiatalok körében, mint a dalos fellépéseiről. No és egyéb akciókról. Például ő indította el a pandémia idején a Pécsi Kulturális Központ Fotók az ablakból Facebook-csoportot, melynek már közel száz aktív tagja van.

Nem rakta le soha a gitárt, sem a fényképezőgépet. Hogy mennyire nem, az jelzi, hogy a napokban zárult kiállítása a nevelési központban. Nem akármilyen tárlat volt, mert a család több generációja szerepelt itt a képeivel: az apa, a huszonéves Bálint és a negyvenes Péter. Apa és a fiai volt a tárlat címe is, videómegosztón pedig az összeállítás továbbra is elérhető, mintegy félszáz fotó egyenlően elharmadolva.

– Soha semmiféle ráhatással nem voltam a fiaimra. A fotózás afféle Tom Sawyer-effektusként alakult ki bennük – vélekedik. Mert amikor Tom elkezdett kerítést festeni, és a feladat nehezen elérhetőnek tűnt, akkor a társai is bekönyörögték magukat a feladatba. Bálint egyébként már negyedikes általános iskolásként természetfotós díjat nyert, bizonyára ezért hozott most is szlovéniai természetfotókat. Péter pedig most kísérletező, absztrakt képekkel érkezett. Az apa tradicionális képeket tett hozzá, érzelmes portrékat, táncjeleneteket.

Kiderült, a gitárba is belekóstoltak a gyerekek. Péter klasszikus leckéket is vett, kétgyermekes családapaként pedig vett egy akusztikus gitárt, s otthon ma is gyakorol.

Csizmadia Sándor sem állt le, ma is vállal dalos fellépéseket (a Komlói Zrínyi Klub nyitó délutánján a hétvégén két­órás műsort adott), és új számokat is ír, Covid-dala most került fel a netre.

Hogy mi a legnehezebb a nyugdíjas években? Erre a kérdésre így összegzett: – A munkahely sokat segít, mert rendszerezi a napjainkat. Ám az állandó munkát befejezvén ki kell találni, újra kell szervezni napról napra az életet, és meg kell találni a hatékony kitöltéséhez a motivációt.