Ezúttal életmű-kiállításon mutatja meg az élet mesebeli szépségeit a művésznő

– Óriási kerékpároshíre van. Bringázik még? 
 

– Egykor valóban hatalmas távokra indultunk a férjemmel, volt hogy évről évre végigkarikáztuk a Passau–Bécs szakaszt. Ám pár éve biciklizés közben elütött egy autó, három esztendeje pedig rám tört egy stroke-hullám, még írni, olvasni, rajzolni, beszélni is újra kellett tanulnom. Így már legfeljebb az orfűi nyaralónk környékén szállok kerékpárra. 
 

– Ma nyílik az életműtárlata. Igaz, hogy nem is egy, hanem két kiállításról van szó? 
 

– Közvetlenül ez az összeállítás vázolja az ötvenéves képzőművész munkásságomat. Viszont a tűzzománc és Tiffany-üveg műveim a Martyn Ferenc Galériában tekinthetők meg 2022. január 7-től. 
 

– Mi látható mától a Gebauer Galériában? 
 

– Úgy három tucat alkotás. Grafikák, amit Bizse János műhelyében készítettem, aztán halála után a műtermét is megkaptam, s ott dolgoztam tovább. Később festmények születtek, és akvarellek, úgy tízéves periódusokban. A legutolsó tíz évben pedig a balesetem és a betegségem miatt visszatértem az akril- és akvarellfestészethez, s ennek a korszaknak a műveiből is látható egy válogatás. 
 

– Én álom- és meseszerű, absztraktba hajló, de színes, vidám H. Barakonyi-képekre emlékszem. Mi változott az új műveken? 
 

– Teljesen letisztult a formavilágom, geometrikus megközelítésű, de azért visszatérek a színes grafikáimhoz is. 
 

– Tanított rajzolni kezdőket, haladókat, profikat és műkedvelőket. Mi volt az elsődleges célja? 
 

– Megteremteni a vizuális rácsodálkozást a világra, és megadni a kezdő lökést, hogy ki-ki folytassa tovább a maga kedve szerint a rajzolást, a festészetet. 
 

– Mire a legbüszkébb az időben visszatekintve? 
 

– Hogy ennyi idő után még mindig tudok lelkesedni és lelkesíteni az alkotásokat illetően, másrészt a mai napig még mindig vannak új elképzeléseim formailag és technikailag egyaránt. Mert pályafutásom során tulajdonképpen folyamatosan sikerült megújulnom, és mindig volt hozzá motivációm és energiám is. 
 

Nagy barátja a műhelymunkának

H. Barakonyi Klára Pécsett született. A Pécsi Tanárképzőt, a Képzőművészeti Főiskolát végezte, és 25 évig tanította rajzra a Pollack Műszaki Főiskolán az építészhallgatókat. Bizse János festőművészt és Végvári Lajos művészettörténészt tekinti tanítómesterének, művei itthon és határon túl több múzeumban megtalálhatók. A Bicsérdi Művésztelep egyik alapítója, a Baranyai Tűzzománc Műhelyt vezeti. Férje Herczeg László festőművész, testvére Barakonyi Károly, a PTE volt rektora, lánya Zille Késa (51), és három unokája van.