Saját egyesületére a legbüszkébb a fiatal pécsi edző

– Hogyan került kapcsolatba a ritmikus gimnasztikával? 

– Egészen fiatalon, óvodásként találkoztam először a ritmikus gimnasztikával, ahova a szüleim írattak be. Bizonyára nagyon eleven kisgyerek voltam, így hamar megtetszett, de én is megtapasztaltam azt, amit a mostani kis tornászaim, hogy a spárgázás nem a legkellemesebb dolog, főleg nem egy óvodás számára. Ezzel kicsit el is bizonytalanodtam, de ez a kétely hamar eloszlott, amikor iskolába mentem. Az intézmény, ahova jártam, biztosította az RG-t, mint délutáni sportolási lehetőséget, és szeretett sportágam hiányát érezve ekkor úgy döntöttem, újra belevágok, és a mai napig hálás vagyok a döntésemért. 

– Hogyan jött az ötlet, hogy egyesületet alapítson? 

– Sokszor felmerült az ötlet, de mindig elvetettem. Főleg az elején, hiszen 20 évesen, új településen, új csapattal, nem tudtam, meddig fog menni. Aztán 2020-ban, a karantén alatt egyre többször megfordult a fejemben, és végül belevágtam. Szerettem volna, ha több lehetőségünk lenne a támogatásokat illetően. Nem volt könnyű, pont a vírus közepette, sokan le is morzsolódtunk, de ezzel úgy voltam, akik kitartottak és velünk maradtak, ők lesznek a kemény mag, akikkel elindulhat az új csapat. 

– Mennyiben más a szőnyeg mellett tanácsot adni, mint teljesíteni? 

– Nem igazán tudom összehasonlítani a kettőt. Az biztos, hogy a gyerekekért jobban izgulok a bírói asztal mögül, mint annak idején magamért a szőnyegen. Vannak dolgok, amiket felnőtt fejjel már másképp csinálnék, de edzői szempontból viszont a hasznomra válnak és figyelek, hogy a gyerekek már ne essenek olyan hibákba, amikbe esetleg én estem, egyszer-egyszer. 

– Mit javasol azoknak, akik ezt a sportágat választanák? 

– Ebben a sportban abszolút igaz, hogy kétféle ember létezik: aki nem bírja és az elején kiszáll, vagy teljesen szerelem. Nem véletlenül viseli a „legnőiesebb” jelzőt is, de amilyen nőies, olyan kemény is. Mai napig azt vallom, hogy rengeteg mindent, amit elértem, a sportágamnak köszönhetek. A koncentráció, kitartás, és még sok olyan dolog, ami a későbbiekben visszaköszön, mind a tanulást, mind a munkát illetően. 

Példát mutatnak a legkisebbeknek

A fiatal baranyai lány saját egyesülete létrehozására a legbüszkébb. Emellett attól függetlenül, hogy a klubjuk kicsi és nagyobb szponzorok hiányában önfenntartó, mégis minden évben gondolnak másokra. – A karácsonyi gálánkra mindig kiválasztunk egy alapítványt vagy személyt, akinek segíteni szeretnénk, és számukra gyűjtünk adományt. Így tapasztalhatják meg a gyerekek a legjobban az önzetlen segítés örömét amellett, hogy megtanulják értékelni azt, amijük van – mesélte Vörösvári.