A Zsolnay-örökség egy ékes darabja áll kihasználatlanul

A díszes épületet még a 19. század második felében, 1871-ben építtette Hoffmann Károly bútorgyáros – felirata ma is látható a homlokzaton. Nem maradt fenn ismert forrás arról, ki a tervező, ahogyan a majolikákkal díszített kaput sem tudni pontosan, kinek az ötlete alapján készült. Ami bizonyos, hogy a Zsolnay gyárban készültek a mázas épületdíszek 1897 táján, amikor a gyár a külvárosba költözött, s a belvárosi ingatlan üzletté és bemutatóteremmé vált. Ekkorra a vállalkozást már az 1890-ben elhunyt építtető fia, Hoffman Lajos vette át. Egyes források Mendöl Zsuzsanna művészettörténész kutatására hivatkozva arról írnak, a díszítés terveit vélhetőleg maga a megrendelő rajzolhatta meg a Zsolnay gyár fazonkönyveiből vett minták alapján.
A látvány mindenesetre az utca frontjából jelentősen kiemeli az épület homlokzatát, a neoreneszánsz stílusban emelt házhoz illeszkedően reneszánsz motívumokhoz nyúl vissza a színes majolika díszítés is, ám az összhatást figyelve a Zsolnay gyár századfordulót meghatározó szecessziós látványvilága is visszaköszön.
Az épületet az 1910-es években Csukás Zoltán szobrászművész-bádogosmester vásárolta meg. Az európai hírnevű alkotó Pécsen köztiszteletnek örvendett, az ingatlant így ma is sokan Csukás-házként ismerik. Az ő halálát követően közel hatvan évig bútorraktárként működött, majd magántulajdonba került. 2015-ben egy melegbarát kávézó nyílt a díszes porta mögött, ez azonban nem működött hosszú ideig.

A különleges épület ma is magántulajdonban van, jelenleg kihasználatlanul áll. Ha elsétálunk mellette, egy ismert ingatlanközvetítő iroda tábláját találjuk ajtaján. Kiadásra hirdetik, havi 400 ezer forintért. A majolika díszeket jelenleg fólia fedi, mint megtudtuk, állítólag a téli időszakban való állagmegőrzés érdekében. Erre mondjuk szükség is van, ha például a Google térképén rákeresünk az ingatlanra, a 2022. júliusi felvételen a díszes homlokzat tetejét felverte a gaz, kisebb fácskák nőnek ki belőle – Pécsen ez egyébként az utóbbi időben megszokott jelenség.
A Csukás-ház méltatlan állapota egyébként nem újkori jelenség, már 1998-ban kapott a Dunántúli Napló olvasói leveleket ezzel kapcsolatban. Köztük nevesül Csukás Zoltán unokájától is, aki azt is nehezményezte, az épületen nem őrzi tábla sem a Pécsen egykor közismert nagyapja nevét, noha számos épület tetejére ő készített bádogosmunkát, többet ingyen ajándékozott a városnak.

Bár jelenleg „üzlet-iroda” jeligével hirdetik bérlésre a patinás épületet, elgondolkodtató, hogy Zsolnay városában a neves keramikus örökségének egy jellegzetes, ráadásul a belvárosban álló darabja kihasználatlanul áll. Felmerül a kérdés, az alacsonynak távolról sem mondható bérleti díjat vajon milyen vállalkozás fogja megfizetni hosszú távon, ha egyáltalán akad jelentkező? Félő, hogy – még ha az állagmegőrzés valóban zajlik is a tulajdonos által – újabb neves, értékes épület maradhat kihasználatlanul Pécsen, hasonlóan a szintén eladásra kínált, korábban fontos közösségi helyszínként (nőegyleti, bábszínházi központ) működő Mária utcai ingatlanhoz.