A bányászok örökre összetartanak, bár a szakma hanyatlóban van

A feol.hu beszámolója szerint az eseményre mintegy 45 magyarországi bányászati múlttal vagy szerencsés esetben bányászati jelennel rendelkező települést hívtak meg.

A közgyűlés tagjait két előadással is várták. Az első előadó Sallay Zsolt alpolgármester volt, aki szigorúan csak a településről igyekezett egy olyan bemutatót tartani, ami mindent elmond Kincsesről, de mégis kihagyja a hozzá ezer szállal kötődő bányát. Tette mindezt azért, mert ő utána Kreischer Károly bánya technikus szólhasson a megjelentekhez a bányáról, bányákról. A valaha annyi munkát adó üzem utolsó üzemvezetője az Iszkai medencében zajló bányászatról beszélt, hogy melyik üzem mikor nyitott meg, és mikor áldozott le végleg a csillagzata. Kitért arra, hogy hogyan került ide a bányászat, hogy hogyan történt a bauxit felfedezése, és hogy hogyan alakult ki az a gyakran emlegetett nagy bauxitos hármas, hogy Gánt, Halimba és Iszkaszentgyörgy.

– Miért fontos, hogy a bányászvárosok összetartsanak, egyáltalán maguk a bányászok külön-külön, a saját településeiken összetartanak-e még? – kérdezte a lap a MABOSZ egy éve beiktatott elnökétől, Steinerbrunner Győzőnétől.

– Nehéz erről beszélni, mert én csak a saját városon tapasztalatát tudom mondani. Komlóról érkeztem, az egyetlen feketeszenet termelő településről, ahol 2000. január 31. óta zárva a bánya. Igazából azt tapasztalom, hogy a településeken ugyanúgy, ahogy Komlón is, igenis összetartanak a bányászok. Megvannak a saját szervezeteik, és általában őrzik a bányászhagyományokat. Fontos a bányásztelepülések közötti kötelék is. A MABOSZ egy új stratégiában azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ne egyesével legyenek ezen városokban az ünnepségek, hanem próbáljunk közösen rendezvényeket tartani és a fiataloknak átadni a bányászati hagyományokat. Ez elengedhetetlen, hiszen a bányásztársadalom egyre idősebb, a fiatalok számára a gyakorlatilag történelem. Nagyon nehéz az új generációk bevonása, mert a bányászat egy olyan szakma, ami igazán hanyatlóban. Elég csak arra gondolni, hogy bányászati képzés már nem is folyik. Persze vannak ma is működő bányák, de azok nem olyanok, amik miatt ez a szövetség létrejött.

– A mi tagjaink, vagyis a települések eleve úgy jöttek létre, hogy a bányászat miatt odaérkezett egy csomó ember, és a település addig nőtt és fejlődött, amíg a bányászat tartott, majd utána nehéz helyzetbe kerültek. Legtöbben túl vagyunk azon az időszakon. Továbbléptünk, de szeretnénk a bányászati emlékeket, értékeket megtartani, továbbvinni, hogy az utánunk érkező generációk is tudják, hogyan született valaha egy bányásztelepülés, mi hívta életre Komlót. A fiatalok erre fogékonyak, ezért is szoktunk nekik tartani bányászattörténeti vetélkedőket, és nemcsak Komlón, hanem Baranya több településén, és ezekre a rendezvényekre a vármegye valamennyi kisiskolását meghívjuk. A versenyzők felkészülnek a saját településük és a többi város történetéből is, de nem a csak a tudás a fontos. A bányászok nyugdíjasok, idősek, és az általuk készített, állított emlékhelyek azután is gondozni kell, ha ők már nem lesznek, mondta a jelenleg 43 tagot tömörítő szervezet vezetője.

– Sok a célkitűzés, és egyik sem egyszerű feladat. Hogyan halad ezekkel az országos szövetség? – tette fel a feol.hu a kérdést Steinerbrunner Győzőnének.

– Először is, meg kell, hogy ismerjük egymást, mert tagtelepüléseink az egész országban szétszórtan helyezkednek el, mindösszesen kilenc megyében. Ebből a legtöbb Borsod vármegyében van, illetve sokan vannak Nógrád és Komárom vármegyében. A legrosszabb helyzetben a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei települések vannak. Ezek jelentős része csupán csak pár száz lakossal büszkélkedhet, amiből lehet, hogy csak 10-20 fő bányász. Szóval az is feladat, hogy megismerjük egymást és egymás településeit, és erre jó lehetőség az évi legalább egyszer megtartott közgyűlés, ám sajnos gyakran nem képviselteti magát hol az egyik, hol a másik település. Így nem könnyű megoldani sem az ismerkedést, sem pedig a legfontosabbat, vagyis hogy tisztában legyünk az egyedi vagy éppen közös problémákkal, illetve hogy elmondják a települések, mit is várnak el a szövetségtől.