Ismerjük meg közelebbről a Király utcai versoszlopokat!

Pécs 2010-ben volt Európa Kulturális Fővárosa, az ehhez kapcsolódó újdonságok között jelent meg a Király utca végén, az egykori budai kapunál a négy versoszlop, amelyek oldalain Pécsről szóló versek, illetve pécsi kötődésű költők sorai jelennek meg.

Mohay Réka

A hétköznapokban talán átsietünk közöttük, most azonban segítünk megállni egy pillanatra és közelebbről megismerni az itt felsorakoztatott alkotókat és gondolatokat, kezdve Pákolitz Istvánnal.

„A Zsolnay-kút négy ökörszája békét csurgat a kánikulába” – állnak Pákolitz István szavai a négy oszlop egyikén. Pontosabban kisebb módosításon átestek e sorok, az általunk talált források alapján úgy tűnik, a költő Nyugtalan című, keretes szerkezetű versének első és utolsó mondatát egyesítették az oszlopra vésve.

Mindenesetre a Zsolnay-kút motívuma köré felfűzött írása, mely a város főterének nyári hőségben olvadozó pillanatai által ihlette impressziókat önti szavakba, ikonikussá vált, a sorokat pécsiek körében máig idézik.
Pákolitz István költő, író, verseskötetek, prózai művek szerzője, műfordító, 1919-ben született Pakson, évtizedekig élt és dolgozott Pécsen, egészen 1996-os haláláig. A Magyar Írószövetség Dél-dunántúli Csoportjának elnöke, a Jelenkor szerkesztője volt, munkásságát számos szakmai elismeréssel tüntették ki: József Attila-díjjal, Baranya megye Janus Pannonius Díjával, Aranytollal, a Martyn Ferenc Alapítvány művészeti nagydíjával. Paks és Pécs is díszpolgárává választotta.

Szervezi a megye kóruséletét, több kart vezet, s olykor maga is dalol

Baranya Irigylésre méltó pályát járt be Kunváriné Okos Ilona, aki egész életét az ének-zene bűvöletében töltötte. S irigyelhető azért is, mert ez egy olyan hivatás, melynek jó néhány elemét nyugdíjasként is aktívan gyakorolni lehet.

2022.06.22. 11:30

A Dunántúli Napló 1959. április 14-i számában Hamar Imre író, újságíró a költő szerzői estjéről számolt be, elemezve Pákolitz István művészetét: „költészete, mint ahogyan maga is megfogalmazta: Örök emberi dolgok körül kering”. Költészetének uralkodó motívumai a dunántúli tájak szépsége, a meghitt, bensőséges családi élet boldogsága. Nem hiszem, hogy pillanatnyilag van olyan költő hazánkban, aki még olyan szeretettel és megértéssel ír a nőről, feleségről, mint Pákolitz István.

Költészete mélyről árad, ezért tud tiszta ritmusú melódiává magasztosulni. Verseinek témái az egyszerű emberek életében gyökerezik, ahonnan maga is vétetett. Gazdag formakultúrával rendelkezik. Költészete mély, mint a hegyi tengerszem, bősodrú és sokszínű, mint a virágpettyes rétek. Különös báj van verseiben, a rím és ritmus olyan titkos varázsa, amilyent keveset találunk mai irodalmunkban” – fogalmazott Hamar Imre.

Az egykori budai kapunál álló oszlopon idézett Pákolitz-verset teljes hosszában alább olvashatják.

Pákolitz István: Nyugtalan

A Zsolnay-kút négy ökörszája

vizet csurgat a kánikulába

Az ökörfej csak stilizált módi

de a hőség korszerű-valódi

A tűsarok enerváltan-gyenge

stigmát nyom a lekvár-bitumenbe

Az olvadó lovas-bronzszobornál

szédeleg a napszúrásos polgár

Türkiz-vizen csöpp vitorla képe

fájdalomként vibrál a hőségben