Ennyi sporttelep a földön sincs egy utcában, mint a Versenyben

Ha keleti irányból indulunk, akkor balra az első stadion a pécsi Bőrgyári Torna Clubé, ami nem számít csodának. Hiszen már az 1930-as években igény mutatkozott a munkások részéről arra, hogy építsenek maguknak egy pályát. Ezt a gyár vezetői, de főleg a tulajdonosai is támogatták, így nőhetett ki a földből a beruházás. Bőrgyár már nem nagyon létezik, igaz, a régi területe jól körülhatárolható. Ma Várkői Ferenc tornászról van elkeresztelve, ott jelenleg a városi diákság sportol. 

A másik oldalon, kissé visszább áll a régi PVSK-s csarnok. A II. világégés után, egy valamikori vasúti szertárat alakítottak át, szintén dolgozói igények alapján. A kosárlabdázók, az ökölvívók, később a cselgáncsozók is ott leltek otthonra. Már átadásakor is régi falakról volt szó, de a kor igényeinek megfelelt. A leírások szerint hatalmas sportcsatákat láthattak ott a drukkerek. A telt ház is szinte garantáltnak számított, igaz, kevés nézőnek jutott hely. 

Végül lassan, de biztosan elkészült egy legalább húszezres körtribün, betonból. Mai ésszel gigantikus álmok valósultak meg. Amiből most éppen semmi sem látszik, mert rengeteg vajúdás után a már veszélyessé vált teknőt elbontották, bár a régi „szent” gyep megmaradt. Csakhogy 2000 után egy műanyag borítású atlétikai pálya is teret hódított magának, szinte ugyanott. Kézenfekvőnek tűnt a helyszín, bár maga a placc nem volt túl értékes. Ennek egyszerű a magyarázata. A Verseny utca tulajdonképpen egy hosszú árok, tengely. Ami jellemzően vizenyős, a Mecsekről, meg a kertvárosi magasabb helyekről oda szokott lefolyni a csapadék. Ez viszont nem emelte a telkek árát. 
Mégis, a gyarapodás nem állt meg. Létesítettek ott műfüves futballpályákat, nyitott kosaras-„dühöngőket”, kisméretű focipályát, teniszpályát is. Ennek a folyamatnak a végén, 2019-ben adták át az új sportcsarnokot. Ami a bázis – nem túlzás – ékköve. Nevét Szamosi Nándortól, a remek, már elhunyt kosáredzőtől kapta. 

Kissé továbblépve, a sor folytatódik. Valaha a Pécsi Postás SE telephelye volt az, amit jelenleg a PEAC, az egyetemi sportegyesület működtet. Többes gazdasági ügyeletről volt ott szó, amikor a már MATÁV SE-ként hívott szervezet eladta az egészet, de a sport mint irányvonal fennmaradt. Töredelmesen bevallva, azt eddig nem sikerült kinyomozni, hogy a postások milyen okból vetődtek arra először. Nyilván azért, mert látták, mennyi már hasonló egység virul a szomszédban. 

Az utolsó II. világháborús év, 1945 hozott változást a névben. Egykor Hun utcaként volt ismert a bitumencsík, ami sokkal keskenyebbnek számított a mainál. Valakinek pedig eszébe jutott, milyen jó lenne ott a Verseny név. Az nem is rossz, csak így az eredeti Hun tűnt el onnan, majd bukkant fel máshol, a megyeszékhely térképén.