Lovasi összegezte az életművét a Plázson – Olyan volt, mint tavaly?

Lovasi Andrást tavaly már meglestük születésnapján a karrierösszegző, a legjobb szerzeményei velejét felvonultató koncertjén a Fishing on Orfűn. Azon a nyáron az egy exkluzív fellépés volt, melyet a Budapest Arénában követett egy telt házas buli ősszel, hasonló koncepcióval. Idén aztán néhány helyszínen ismét összetrombitálta a társaságot, és Lovasi 18 címmel járja a Kárpát-medencét. Mi is kíváncsiak voltunk, hogy ugyanazt kapjuk-e mint tavaly, vagy tart-e valamerre ez a produkció, így a Pécshez legközelebbi helyszínen, Siófokon, a Plázson csíptük el néhány napja a Kispál és a Borz frontemberét, és persze a Kispál Andrást, a Kiscsillag teljes legénységét, és még jó pár meglepetésvendéget.

Azt leszögezhetjük, hogy egy ilyen produkció ezen a helyszínen teljesen szürreális. Alapvetően a puccos homokban teljesen másfajta emberek érzik jól magukat napközben, mint hősünk, és vele öregedő közönsége. Az első meglepetés akkor ért, mikor a koncert kezdetén az első negyed- fél órában ki sem kapcsolták a két nagy ledfalon futó reklámokat, így nehezen volt értelmezhető és élvezhető a koncert. Wellhello és Ákos vigyorgott rád, miközben már átszellemültél volna a nosztalgiázáshoz. A másik, hogy hiába volt 3-4 bár is nyitva, csapnivaló a kiszolgálás. Konkrétan három dalt is végig kellett állni, mire egy embert előttem kiszolgáltak, és jöhetett az életmentő alkoholmentes sör. Az árakról inkább ne is beszéljünk.

Tehát ilyen előzmények után/mellett kellene ezen a puccparádé helyszínen valamit villantania Lovasinak. Nehezen ment neki, vagy nekem a beleélés a dalokba, inkább csak mosolyogtam néha. Mosolyogtam, mert semmiféle meghatódás nem volt már, amit tavaly még átélhettem Orfűn. Lovasi sokat beszélt, sok oda nem illő hülyeséget is. Neki is kényelmetlen lehetett az egész szituáció. És valahogy az életműösszegzés is döcögött: ezen az estén több olyan szám is becsúszott, ami helyett el tudtam volna képzelni mást is, vagy pedig túlságosan áthangszerelték a számokat Orfűhöz képest. A vendégek közül Falusi Mariann a Pa-dö-dö énekesnője is furcsán illeszkedett a koncepcióba. Musicalszerűvé tette azokat a dalokat, amelyeket ő énekelt, így a Légy szíves is igencsak furcsa volt az ő torkából. A koncert közepén többször is az unalom győzött, tavaly Orfűn ilyenre egyáltalán nem emlékszem. Inkább beálltam még egy bodzás sörért.

Ami a legérdekesebb, az a korábbi alkotótárs, Kispál András jelenléte. Rá aztán ezen az estén sem lehetett panasz. A jól megszokott kék kockás ingben rendületlenül és hibátlanul tette a dolgát, ha kellett vicces volt, ha kellett énekelt, a rajongók őt éltették a leginkább. A félháznyi közönség egyébként lelkes volt, élvezte Lovasi ripacskodását is, hülye sztorijait, amelyből talán sokat kaptunk ezen az estén. Bár az előre jelzetthez képest korábban kezdtek, de így sem fért bele a műsorba minden dal. A közönség aztán nem akart hazamenni a Húsrágó nélkül, elénekelték hát maguk, egy kis gitárkíséretet azért kaptunk a színpadról. Aztán kifelé a Plázs bejáratánál egymással szemben lévő két bárpulton tangában vonagló lányok visszarántottak a siófoki éjszakai valóságba: talán ezért nem működött a koncert igazán, mert a hely szelleme ezt nem tette lehetővé...

Azért arra még kíváncsiak leszünk, merre megy tovább a Lovasi-életmű, mi lesz vele? Mert ez a produkció az „illésizálódás” és az „omegába fordulás” irányába tartott ezen az estén.