Egy gyilkosan jó komédia született

Nos, a Pécsi Nemzeti új nagyszínházi bemutatója nem futott vakvágányra, a rendező Keszég László, és a kifejezetten erős színészi játékok élvezetes, fordulatos, izgalmas krimit varázsoltak a színpadra (különösen jó benne Józsa Richárd és Széll Horváth Lajos, de Darabont Mikold, Köles Ferenc, Füsti Molnár Éva, Stubendek Katalin, Rázga Miklós, Götz Attila és Németh János is hozza a tőle elvárhatót).

Bizonyos, hogy hosszú távon igazi közönségsiker lesz az előadás, mert nincsenek benne üresjáratok és a tartalmas gondolatokból is sok minden átjön. Persze ez az „átjön” most bosszantóan akadozik, de nem a színház hibájából, hanem mert a nézőteret erősen átjárja az időszakra jellemző köhögési, tüsszögési, orrfújási hullám.

A darab igen jól indul, mintha egy metafizikus festő képe lenne a díszlet, erős axonometriával zuhanunk egy elmegyógyintézet zsibongójába, majd az összeszűkülő térből egy üvegablakon át jól látható a nyitott, kitágult való világ, hegyekkel, kisvárossal. Három gyilkos tudósról szól a darab, s mondhatni, mindhárman az emberiség érdekében ölnek. A tudomány felelősségét boncolja a mű igen életszerűen, titkos ügynökökkel, adatlopással, a szeretet, az érzelem félresöprésével. Ha valami hiányzik egyáltalán belőle, az az, hogy az alapmű sokkal több réteget piszkál meg: hatalmat, szabadságot, társadalomkritikai kérdéseket. Ám ebben a felvezetésben is igen értékes és magával ragadó előadás született.