Babits Mihály tíz évet töltött diákként Pécsen

Az irodalomtörténész, író és szerkesztő Tüskés Tibor, aki a Dunántúli Naplóban is gyakran publikált, külön sorozatban számolt be egykor a Pécsen is élő híres magyarokról. Babits Mihályról készült írását mi is felhasználtuk nagy költőnkről készült összeállításunkhoz.

Babits Mihály pécsi éveihez 128 évet kell visszamenni az időben: a XIX. század végén, nyolcévesen, 1891-ben költözött Pécsre szüleivel. Hogy hol élt Pécsen a Babits család? Nos, a kis ház – némiképp átalakítva az idők folyamán – ma is látható. A Váradi Antal és a Zrínyi Miklós utca sarokházaként egy földszintes kis egyablakos házrészről van szó, mely egykor vélhetően cselédszobaként funkcionált.

Itt élt egyedül az agglegény Kelemen Mihály honvéd főtörzs­orvos, Babits Mihály anyai nagybátyja. A költő Pécsen járt a belvárosi iskola harmadik és negyedik elemi osztályába, majd a ciszterciek gimnáziumának nyolc osztályába. Apja korán meghalt, és az akkor ötödikes gimnazista diákot Kelemen Mihály nagybátyja fogadta magához kosztos diákként, s innen fejezte be a ciszterci gimnáziumot.

Ahogy Tüskés Tibor fogalmazott, akkoriban itt esténként a lámpagyújtó járta az utcát hosszú botjával, aki a házfalakból kiálló, öntöttvas lámpakarokban föllobbantotta a gázlángokat. Továbbá a kapualjakból apró léchidakat lehetett elővarázsolni, hogy a nagy esők után kihúzzák a járdára, s így a Mecsekről lezúduló víz fölött átkeljenek rajta az utca másik oldalára. No és abban az időben volt még víz a Balokánynál az uszodában, a Széchenyi téren pedig hetivásárokat rendeztek és konflisok álltak a tér sarkán. Sőt, létezett a „sóhajok hídja” is, amely a ciszterci gimnáziumot összekötötte a belvárosi templommal, hogy széltől, esőtől védve lehessen átvonulni a tantermekből a reggeli misére. Ami Babitsot illeti 1901-ben érettségizett itt le.

A költő életében Pécs még egy alkalommal volt igen fontos, 1931-ben. Osztálytársai ekkor szerveztek harminc­éves érettségi találkozót, s bár nem jött el, de megörökítette az eseményt Harmincéves pécsi érettségi találkozóra című versében. Meghívták Babitsot 1931-ben Pécsre a Janus Pannonius Irodalmi Társaság megalakulására is, és ekkor a Kisfaludy Társaság nevében így üdvözölte személyesen a közgyűlést Janus Pannoniusról fogalmazva: „Nem tudnék nevet, mely jobban kifejezné az övénél azt, amire ma is szükségünk van: hív és büszke megállásra a régi szent európai kultúra kincses szigetein, minden vad és nyers és új erők között és ellenükre: mert ez a renaissance.”

Tíz évvel később már csak a halálhíre jutott el Pécsre, a város két napilapja, a Pécsi Napló és a Dunántúl pedig külön elbúcsúztatta a hajdani pécsi diákot.

Városi emlékek a költőről

Babits Mihályról halála után nem sokkal utcát neveztek el Pécsen. 1956-ban pedig középiskolás diákok a régi pécsi osztálytársaktól összegyűjtötték a föllelhető tárgyi dokumentumokat, fényképeket, leveleket és emléktáblával jelölték meg a Váradi Antal és a Zrínyi Miklós utca sarkán álló hajdani diákszobát. Néhány év múlva márványtábla került a Nagy Lajos Gimnázium lépcsőfeljárójának falára is. Borsos Miklós Babits mellszobrát is felállították Pécsen, a megyei könyvtár pedig könyvben jelentette meg azokat a szövegeket, amelyek a költő és a város kapcsolatáról beszélnek. Babits Mihályról középiskolát is elneveztek, az uránvárosi gimnázium az egyetem gyakorló iskolája.

Amit Pécsről írt a verseiben

Babits Mihály pécsi ihletésű verseiből pontosan előtűnik, hogy milyen élet volt akkoriban a városban. A lámpagyújtó botjáról az Utca, estefelé című versében beszél. Az uszoda rendjét az Emléksorok egy régi pécsi uszodára című költeményéből ismerhetjük meg. A dzsámi, vagyis a belvárosi templom régi részében felködlik az a „szepegő kamasz”, aki Balázs-napkor itt térdepelt az oltár tövén, várva a pap áldását, amit a költő egyik megrendítő verse, a Balázsolás idéz föl. A kapualjakban őrzött, eső után utcára húzott léchidakról, a Mecseken található kő pihenőpadról, a pécsi borhamisítási perről pedig Babits regényeiben, a Halálfiaiban, a „Timár Virgil fiá”-ban olvashatunk.