Bánk bán a Pécsi Nemzetiben: jól befogadható az újabb feldolgozás

Középiskolában, ahogy mindenki, én is olvastam a Bánk bánt, de őszintén szólva nem hagyott bennem mély nyomot, szinte az egészet elfelejtettem. Annyi azért megmaradt, hogy nem volt könnyű olvasmány, így álmomban sem gondoltam volna, hogy a drámából készült színdarabon bármikor is nevetni fogok. Aztán kiderült, hogy ez mégis megtörténhet, csak kell hozzá egy fiatal rendező, aki elég bátor ahhoz, hogy teljesen újszerűen közelítse meg a művet. Vilmos Noémi pont ilyen rendező, a drámát mind díszletében, mind szövegében megújította. Az elmúlt évek slágereiből vett részleteket is belecsempészett a darabba, ezeket az utalásokat pedig a fiatalabb korosztály értette meg igazán, ez csalt mosolyt az arcukra.

Biztos lesznek olyanok, akiknek nem tetszik, hogy ennyire eltávolodtak az eredeti drámától. Szerintem pedig éppen erre van szükség, hogy a Bánk bánra ne úgy nézzünk, mint egy kötelező olvasmányra, amiből alig értettünk valamit. Egy kicsit aktualizálva, a jelenlegi társadalmi problémákat is beleszőve ugyanis lehet belőle egy olyan művet készíteni, ami könnyen befogadható, és ami mindenkiben megmarad.

Emellett természetesen az új feldolgozás is felveti ugyanazokat a kérdéseket, mint az eredeti mű, mert véletlenül hazafiság-kereső tragédiaként határozták meg a műfaját. Ugyanúgy elgondolkodhatunk azon, mit is jelent ma a hazafiság, vagy hogy ki és mitől lesz hazafi. Felvetődik, hogy eljöhet-e az a pillanat, amikor nincs más választás, mint a legradikálisabb lázadás, hogy a nép felszabadulhasson, és vajon tud-e a vérontás szabadságot hozni.