Nagy érdeklődés fogadta a Magyar Passió pécsi vetítését

A filmet valós események ihlették, leginkább az, hogy 1950. június 8-án közel 12 ezer szerzetest hurcoltak el az ÁVH katonái. Várnai Péter címzetes prépost Krisztus inge című színműve, valamint Kálmán Peregrin Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet című dokumentumkötete alapján állt össze a történet. Eperjes Károly ezeket alapul véve, saját családjának, barátainak tapasztalatait is felhasználva alkotta meg Leopold atya alakját, aki megjeleníti az egyháziak szenvedését és megpróbáltatásait egy olyan rendszerben, mely a vallást haszontalannak, a nép ópiumának tartotta. A szerzetes vallatásának apropóját értékes arany kegytárgyak holléte adja, de egyértelműen kirajzolódik, hogy az egyháziakat gyakran minden valós ok nélkül, csupán hivatásuk gyakorlása miatt is meghurcoltak. A film érinti a kulákság kisemmizésének problémáját is, mely szintén a kommunista rezsim sajátja volt.

A filmvetítés után Lengvárszky Attila, a Pécsi Polgári Szalon Egyesület elnöke beszélgetett a rendezővel és Leopold megformálójával, Eperjes Károllyal, aki elmondta, bár a mű erőteljesen ábrázolja az ÁVH durvaságát, a kegyetlenség teljes skáláját még így sem mutatták be, főleg azért, hogy iskolás fiatalok is megnézhessék. Az alkotó fontosnak tartja, hogy a történelemoktatásban helyet kapjanak az egyház elleni támadások, erről ugyanis korábban sokáig nem esett szó a tankönyvekben.

A történet középpontjában Leopold páter mellett Keller főhadnagy (Telekes Péter) áll, akit a szerzetes kihallgatásával bíznak meg. A két főszereplő közti feszültség halad végig a filmen, s fokozatosan bontakoznak ki ismeretségük évekre visszatekintő előzményei. Míg a szenvedést alázattal tűrő Leopold alakja statikus, Kelleré dinamikus, aki a cselekmény során hosszú utat jár be, s az egyre fokozódó feszültség hatására rendkívüli változásokon megy keresztül. Kiderül, egy fiatalkori ­rossz élmény hatására veszítette el a hitét, onnantól gyűlöletet táplált a hit minden egyes képviselője iránt.

Keller alakjának ezen aspektusában a néző magára ismerhet, s felteheti a kérdést, vajon egy adott személyhez, közösséghez kötődő negatív tapasztalat nem sarkallja-e elhamarkodott általánosításokra, igazságtalan bánásmódra az adott közösség ártatlan és igaz képviselői iránt is?

A rendező válasza minderre tulajdonképp egyetlen szó, mely egyúttal a film angol címét is adja: irgalom. A történet ugyanis végső soron arról szól, a nehéz helyzetekben is irgalomra kell törekednünk a többi ember iránt, bármennyire is nehéz ez bizonyos esetekben.