A csata veszett, de az ország nem

A zsúfolásig telt teremben nemcsak történészhallgatók, hanem más területekről érkező érdeklődők is összegyűltek, s egy nem mindennapi előadást hallhattak. 

Dr. Varga Szabolcs a Történettudományi Intézet Tudományos főmunkatársa a mohácsi csata értelmezésének kulisszatitkaiba avatta be a hallgatóságot. Az előadás felhívta a figyelmet arra, egy-egy távoli esemény értelmezése és az aktuális nemzeti önképünk kölcsönhatásban áll egymással. 

– A saját korunk foglyai vagyunk, világnézetünk meghatározza a múltfelfogásunkat, de a mohácsi emlékezet is hat a jelenbeli önértelmezésünkre – mondta az előadó. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a személyes életünk eseményei, azok újabb és újabb felelevenítése formálja saját identitásunkat. 

A mohácsi vészt rendszerint a későbbi korok és események kontextusában, az adott politikai, történelmi helyzet szűrőjén keresztül tolmácsoltak. Bűnbakkeltés, áldozathibáztatás, önostorozás, nemzetiségi ellentétek hozhatók kapcsolatba az eseménnyel a mai napig. 

Az előadó rávilágított, az 1526-os események a 16–17. századi történetírásban még nem annyira a katasztrofális, országos nemzethalál képében jelennek meg, mint ahogy manapság látjuk. 

– Ahol ez átalakul és ekkora méretű, totális nemzeti tragédia lesz belőle, az a reformkor és a nemzeti romantika – állapította meg Varga Szabolcs. Az értelmező emlékezet innentől már az 1849-es események fényében tekint Mohácsra. A szabadságharcot követő megtorlások hatására festik egyre sötétebb tónusokkal a Habsburgokat is. 

A trianoni események szintén kiemelt hatással bírtak a visszaemlékezésekre, az ekkori narratívák főként azt hangsúlyozzák, „az európai népek akkor is magunkra hagytak és elárultak minket, ahogyan ez 1920-ban történt”. 
Később, az Európában egyedülállónak számító mohácsi tömegsírok feltárása kapcsán 1976-ban indult vita sok szempontból a Don-kanyarról és a második világháborús szerepvállalásról is szólt. 

Varga Szabolcs ugyanakkor hangsúlyozta a történészi felelősséget az események tiszta és lehető leghitelesebb tolmácsolásában. 

– A hamis történelmi tudat torz jelenbeli felfogáshoz vezet, a múlt helyes értelmezése azonban segíthet a történelmi traumák feldolgozásában. 1526 augusztus 29-én nem azért jutottunk ebbe a helyzetbe, mert a Magyar Királyság elgyengült, hanem mert felőrölte az erőforrásait egy több évtizeden át az Oszmán Birodalommal vívott állandó háború és nem volt hova hátrálni – összegzett a történész. 

– A háromszoros erőfölény már önmagában elég lett volna a vereséghez. Ugyanakkor a Magyar Királyság az egyetlen európai állam, amelyet el akart foglalni az Oszmán Birodalom, de nem sikerült neki – tette hozzá Varga Szabolcs.