Karády, a végzet asszonya, aki egész életében a végzettel harcolt

A színpad olyan, mintha egy 1930-as évekbeli kalapszalonban járnánk. Belép Mohácsi Ilona, az öltöztetőnő (Dévényi Ildikó), aki egyébként a művésznőt házvezetőként is elkísérte mindenhová a tengerentúlon. Így veszi kezdetét egy fél évszázados utazás Karády Katalin életében. S érkezik a művésznő (Lukács Melinda), akit ezúttal leginkább tiszta emberi oldaláról ismerhetünk meg, miközben dobálja a sors ide-oda. 

Megdöbbentő világ ez, egy olyan nőről, akit az egyház elítélt a kor szemléleténél szabadabb elvű filmjei miatt, az akkori polgári értékek átlépéséért, a szélsőjobboldal zsidóbérencnek nevezte, a baloldal szerint pedig túl sok benne a nyugati sztáralűr, és a párja osztályellenség, így tehát Karády is egy náci (Ujszászy Istvánról, Horthy tábornokáról van szó, aki valójában náciellenes volt, Magyarország háborúból való kiugrásának egyik vezetője, s aháborút követően orosz hadifogságban halt meg). 

Aztán Karádyt a II. világháborúban a német megszállás során épp a Gestapo fogta el és csukta börtönbe, kínozta hónapikig. Mondhatjuk tehát, a náciknak kommunista, a kommunistáknak náci volt. Ugyanakkor Karády Katalin az első igazi magyar filmszínésznő, aki hollywoodi szintű sikereket ért el itthon, imádták a férfiak és bálványozták a nők az 1930-as 40-es években. 

Hol van az igazság, ki ez a nő valójában? Akinek az ötvenes években disszidálnia kellett hogy életben maradhasson, s Braziliába, Amerikába töltötte élete második felét. Akit a hazai közönség a múlt század végén aztán újra felfedezett, s egykori dalaiból sikerlemez jelent meg 1979-ben. Ennek a személynek a gondolkodását, indítékait igyekszik megfejteni a kétszemélyes előadás, mely kerek órán át mutatja be Karády életútját. Időnként felcsendül egy-egy klasszikus slágere Lukács Melinda elegáns előadásában, az öltöztetőnő pedig afféle csendestársként villant fel a művésznő életéből meghatározó pillanatokat. S közben kiderül Karády hányatott gyerekekkorától az amerikai számüzetéséig minden tettének indítéka, miközben a náci-kommunista bélyeg helyett kiviláglik egy olyan ember képe, aki pénzzel és az ékszerekkel váltott ki zsidó gyerekeket a nyilasok karmaiból, s bújtatta őket budapesti lakásában. Igen, előkerül közben a „Hamvadó cigarettavég” fíling is, de sokkal inkább igaz portrét kapunk egyik legjelentősebb múltszázadi filmszínésznőnkről, aki kiérdemelte ezt a feloldozást. 

Dévényi Ildikó rendezésének köszönhetően pörög a történet, feszes a játék. Ez a feszesség időnként lehetne mégis kicsit líraibb, hogy a nézőnek jusson ideje megdöbbenni és könnyezni. Továbbá Karádynak az esendőségén túl talán érdemes lenne többet mutatni a femme fatale, a végzet asszonya alakjából is.  Mindemellett egy elgondolkodtató tisztító tűz ez az előadás legendás művésznőnkről, egy órás intenzív színházi élmény, melyre érdemes odafigyelni, miután a továbbiakban hónapról hónapra látható a Harmadik Színházban.