Belső világunk dilemmáit tárja elénk a líra erejével

Hogy milyen író G. Tóth Károly? Nos, ars poeticáját korábban lapunknak így összegezte: 
– Az írásaim arról szólnak, hogy érzi magát az ember a természetben, és a saját bőrében, vagyis az emberi természetben, továbbá hogy milyen ez a kapcsolat és a mindennapok apró-cseprő eseményeire miként reagálunk. Emellett a belső világunk dilemmáival, feszültségével foglalkozom, hol a líra, hol az esszé eszközeivel.
A Majdnem minden több mint hatvan írást, verseket és igen tömör prózai műveket tartalmaz. S a fülszöveg alapján azért ez a címe, mert a mindent lehetetlen átlátni, és még a majdnembe is mennyi minden belefér!
A könyv mottója ugyancsak sokatmondó: A megfogható olykor/Megfoghatatlan/Mint villanó aranyhal,/Mint hulló csillag fénye./Megvillan – és máris/Elenyészett, semmi.

– Mivel ajánlaná legújabb könyvét?

– Túlnyomóan új művekről van szó, versekről és tömör prózai művekről. A kötet három részből áll. Az elsőben szakrális, transzcendens kérdésekkel foglalkozom, Isten és ember viszonyával. Mert lehet ugyan csak anyagi szinten élni, de az igen szürke és unalmas, és méltatlannak érzem, ugyanakkor erre ösztönzik napjainkban leginkább az embereket. A transzcendens vonal viszont értéket, tartalmat ad a mindennapjainknak. A második rész az ént, az egót elemzi, mert mindenkinek fontos elhelyezni magát a világban, ugyanakkor ez az a terület, amelyet napjainkban sok támadás ér. A zárórészben pedig a hétköznapi dolgokat veszem elő, amivel reggeltől estig találkozhatunk. 

– Mi az oka, hogy könyveinek döntő többsége nyugdíjaséveiben született?

– Több mint fél évszázada publikálok, de tematikus rendben valóban csak az utóbbi másfél évtizedben jelentettem meg a munkáimat. Ugyanakkor ezt megelőzően is születtek írásaim, például egy nyertes irodalmi pályázat nyomán, vagy kis magyar irodalomtörténetet állítottam össze, főként középiskolásoknak.  

– Hogyhogy nem ír regényeket, hanem csak rövid prózát és verseket?

– Azért, mert engem azok a jelenségek érdekelnek, amelyek jellegzetesek, és éles megvilágítást kívánnak. Továbbá az eszem valahogy a novellára, a rövidebb műfajra áll rá. 

– Hogy zajlik egy nyugdíjas író napja?

– Szigorú napirendem van, melyben az írás délelőttönként kap helyet. No, és akkor is próbálkozom, amikor úgy érzem, hogy most nemigazán jönnek a gondolatok. 

– Mi lesz a folytatás?

– Korábban két könyv is úgy született, hogy Tám László fotóihoz írtam lírai asszociációs szövegeket és remélhetően készül egy újabb ilyen munka. Továbbá akad néhány prózai írásom, aminek még egyelőre nem találtam ki a keretet a megjelentetésre.

– Ezekből a könyvekből hasznot nemigen lát az ember, inkább költeni kell rá. Mi motiválja mégis?

– Az önkifejezés, a jelhagyás, és talán némi hiúság is. Számomra azonban a legfontosabb, hogy mindig szembetalálkozom új kérdésekkel, amit valamiképp meg kell oldani és én a szavakban találom meg a legátfogóbb megoldásokat. Számomra az írás tehát cselekvés, hobbinak pedig semmiképp nem nevezném. 

– Miért, mi a hobbija?

– A zene – játszom és hallgatom is –, valamint a kerti munka és több civil szervezetnek is aktív tagja vagyok.  Más kultúrák megismerése is vezet, amikor a Magyar-Finn Társaságban működöm közre és a Pécs-Kolozsvár EMKE baráti társaság is efféle értékeket, emberi kapcsolatokat teremt. Emellett most alapítottunk ismerősökkel egy könyvklubot, ahol hazai könyvújdonságokról zajlanak élénk véleménycserék. Irodalmi asztaltársaságba is járok, ahol különböző művészeti ágak jeles személyiségei vitatnak meg aktuális irodalmi kérdéseket. Továbbá rendkívüli élmény minden alkalommal a 9 éves fiú unokámmal foglalkozni és gyakran tervezünk a feleségemmel kisebb európai utazásokat is.

Több mint harminc évet tanított a Kodály-gimnáziumban

Dr. G. Tóth Károly 1943-ban született Géderlakon. Pécsett, a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, a Tanárképzőn végzett magyar–történelem–orosz szakon. Tanított Vajszlón, Komlón, Pécsett az I-es Gyakorlóban, Fehérhegyen, Istenkúton, majd magyarból lediplomázott és ledoktorált az ELTE-n. Tanár volt a Janus Pannonius Gimnáziumban, a Kodály  Zoltán Gimnáziumban több mint harminc évet töltött 2007-es nyugdíjazásáig és óraadó volt a Pécsi Tudományegyetemen. Az irodalomtörténettel foglalkozó könyve mellett eddig öt novellás- és három próza-verses kötete jelent meg.