Egy szellemes film, mely blokkolja a szívet és az értelmet

Színházi szakírók úgy vélik, A sziget szellemei című McDonagh-film az író két korábbi színdarabjának (A kripli, Az Inishmore-i hadnagy) a helyszínén, Írország nyugati partjainál az Aran-szigeteken játszódik, és valójában a trilógia harmadik része – várhatóan láthatjuk hamarosan színpadon is a művet, mert nagyon alkalmas drámai megvalósításra.

M. B. E.

Jómagam McDonagh műveit a Pécsi Országos Színházi Találkozón ismertem meg. Elsőként A kriplit, 2001-ben, mely sajátos humorával, egymás mellett elbeszélő szereplőivel a nagyvilágnak szól be. és a Gothár Péter rendezte színjáték hengerelt a fesztiválon. Akkortól kerestem a McDonagh színdarabokat, és nem is csalatkoztam, a Vaknyugat, a Piszkavas ugyanebben a stílusban ugyancsak begyűjtött néhány POSZT-díjat. A kisemberek ezen zárt világa engem leginkább a székelyviccekre emlékeztet, amikor a hosszú csendek közt elhangzó egy-egy mondat fájdalmasan keményen szól, s mégha elsőre nevet is rajta az ember, később rádöbben, hogy mennyire igaz és szomorú üzenete van.

Ez a dialógusokra felépített szarkasztikus társalgás ott van McDonagh filmjeiben is, az Erőszakikban, a Három óriásplakát Ebbing határában művében, s ennek legerőteljesebb változata A sziget szellemei. Persze csak a közeg hasonló és a megfogalmazó dialógusok, a tematika egész más. Ami viszont A kripliből most visszatér, az az elvágyódás, hogy helyben nincs megoldás az érttéktelen életre. Viszont új elem a kiindulópont, hogy rövid földi létünknek mi az igazi értelme? Maradandót alkotni, vagy kedvességet, emberséget, szeretetet hagyni magunkból a környezetünknek?

Egy hosszú barátság mérlege billeg a filmben, a felek a két eltérő értékrend miatt kerülnek szembe egymással. A néző pedig ugyancsak nehezen tud egyensúlyozni, mert bár eszével a maradandó alkotás pártján áll, a szíve a kedves, szeretetteljes, vidám életet preferálja.

Igazi ballada lesz a történetből, szürrealisztikus emberi megnyilvánulásokkal. Végül visszafordíthatatlanul pontosan az ellenkező írányba fordul a két barát álláspontja, egyre fokozódó ellentétekkel. Mi pedig hol meghökkenünk, hol nevetünk az eseményeken, de összességében leginkább sírnánk a végén, nemigen lehet ezt ép ésszel feldolgozni. Mindehhez jön egy sziklás kopár táj, nagy távolságokkal, kevés emberrel, valamint a közeli szárazföld, még nagyobb messzeségekkel, több emberrel, ahol éppen függetlenségi harcok dúlnak, egy nemzetbeliek gyilkolják, sőt, kivégzik egymást. Szóval kicsiben és nagyban mindenütt ugyanez zajlik, megesszük a másik életét, ilyen, vagy olyan ürüggyel és soha nem a kedves, szeretetteli serpenyőt választjuk. Kérdés, milyen érték marad meg így végül?

A sziget szellemei

Ír-angol-amerikai filmdráma 2022.

Cinema City