Élményszámba menő lemezfelvétel a Kodályban, két Kossuth-díjas művésszel

Itt ugyanis a ráadás művekben az egyik Kossuth-díjas művész, Kelemen Barnabás zokniban táncolva hegedülte a műveit, a másik Kossuth-díjas Balázs János pedig bárzongoristaként püfőlte nagy átéléssel hangszerét.

Magyaros cigánydallamokra születtek ezek a kompozíciók, mert a két előadó helybeli prológusként arról is beszámolt az egyes művek előtt, hogy Brahms imádta Pestet, lakást is bérelt, hogy innen járja be a szabad szellemű muzsika országát. Egyébként Brahms olyannyira kötődött hazánkhoz, hogy több művének ősbemutatóját nem Bécsben, hanem a magyar fővárosban tartotta. A cigányzene volt a kulcs ehhez a Pest-szeretethez, mert magával ragadta ez a szabadon értelmezett virtuóz zenélés, ami meglehetősen szokatlan volt a XIX. század végén. Pedig akkoriban Pesten 150, Bécsben pedig 700 olyan polgári otthon volt, ahol rendszeresen házi koncerteket szerveztek, affélét, mint péntek este a Kodály Központban. Mert ugyan a hangversenyterem csak harmadrészt telt meg, de pontosan ez adta a meghittségét, a varázsát a házi kamaraestnek. 

Valójában a koncert fénypontját az első két óra jelentette, ahol felcsendültek Brahms hegedű-zongora szonátái,  tartalmas, ízes szöveges magyarázatokkal. S bár lemezfelvétel készült az előadásból, a stúdióminőség nem volt meglepő, az itteni hangversenyeknél ugyanis szinte bármikor készülhetne lemez a fellépők műsorából. Talán csak az volt most más, hogy spéci mikrofonok közt játszottak a zeneművészek, és a beszéd kicsit visszhangzott eközben. 

S szólni kell a hangszerekről is. Kelemen Barnabás a Stradivárik után harminc évvel készült, a Magyar Államtól kölcsönkapott, 1742-es Guarneri del Gesù hegedűn játszott, Balogh János pedig a ház új Steinway & Sons zongoráján, vagyis nem a 60 milliós futurisztikus Bogányi zongorán. A három Brahms szonáta pedig tökéletesen szólt, hol a hegedű, hol a zongora kapta a főszerepet, máskor meg egymásnak felelgettek, miközben a két művész sem szavakban, sem játékban nem titkolta roma őseit, s mindvégig hangsúlyozta, sőt, bizonyította, hogy a cigányzene micsoda szabadságot, kötetlenségét teremtett a komolyzenében, aztán abban a bizonyos félórás ráadásban ennek tanújelét is adták, ebben a szellemben mutatták be Brahms három magyar táncát és a Scerzót. S bátran kijelenthető, hogy közben tombolt a családiasan szűk hallgatóság, de a szonáták kétórás bemutatóját is pisszenés, köhintés nélkül figyelte mindenki, mintha valóban egy stúdiószobában zajlana minden. Apropó stúdiófelvétel, egy egyre inkább terjedő új audiotechnikával, DSD formátumban vették fel a játékot, és az átlátszó bakelitszerű lemez ősszel fog megjelenni a Hunnia Records kiadásában. 

Brahms összes hegedű-zongora szonátája

Élő lemezfelvétel Kelemen Barnabással és Balázs Jánossal

Kodály Központ, április 28. 19.30.