Kell-e ennél több: a legjobb zenekartól a legnépszerűbb muzsika

Ha a világ top első zenekara érkezik Pécsre, az ember akaratlanul is jobban elmélyed a részletekben. Így hát nézzük a külsőségeket! A Budapesti Fesztiválzenekar 2022-ben a világ minden szimfonikus együttesét megelőzte a kritikusok szerint, ám egy laikus zenebarát ebből legfeljebb annyit érzékel, hogy az összhangzásra, a felállásra, a hangszerkezelésre tud megállapításokat tenni. Nos, a felállást illetően a BFZ sajátossága a szimmetrikus szerkezet: a hátsó sorban helyezkednek el a bőgősök, az üst- és egyéb dobok, szóval a ritmusszekció, előtte foglalnak helyet a fúvósok. A romantika népszerű darabjánál, Mendelssohn e-moll hegedűversenyénél még csak nyolc fúvóst hallottunk, Bruckner Esz-dúr szímfóniáját viszont már 18-an fújták, s tuba meg kürtök is beszálltak a játékba. Előttük sorakoztak fel a csellisták, majd a két szárnyat a hegedűsök (külön az első és a mélyhegedűsök) foglalták el, előbb félszáz, majd hetven zeneművésszel. Meglepő volt továbbá, hogy a több hegedűs a karmesterhez hasonlóan kis pódiumot kapott.

Apropó karmester. Ekkora lexikonból vezényelni még soha senkit nem láttam, mint amiből Daniel Oren dirigált. Ha pedig karmester, tudni kell, hogy az izraeli fiú énekes csodagyerekként indult, Leonard Bernstein őt választotta ki 13 éves korában a Chichesteri zsoltárok műve fiúszoprán szólójára. A kitűnő énekes aztán karmesternek tanult, és alig 20 esztendősen megnyerte a Herbert von Karajan Karmesterversenyt.

S csodagyerekként indult a hegedűszólót játszó ugyancsak izraeli Guy Braunstein is, aki a Berlini Filharmonikusok történetének legfiatalabb koncertmestere volt, majd 13 évi példátlan sikerek után lépett a szólista pályára. A Mendelssohn  hegedűverseny gyönyörű dallamaival egy fájdalmas búcsú perceit idézte meg, ragyogóan, tisztán és érzelmesen szólt Braunstein hegedűje – nem véletlenül tapsolták többször vissza, amit két ráadásszámmal köszönt meg –, miközben a zenekar igen határozott futamokkal támasztotta alá a zenét.

Ami a zenekart és a hangszerkezelést illeti, szinte tapintható volt a felcsendülő hangok mélysége, eltérő hangerővel szálltak be a fúvósok, amikor egyedül kaptak szerepet, igen tisztán de más-más súlyponttal léptek be a játékba. Az ember pedig olykor azt érezte, angyalok lebegnek a teremben, és szinte lélegzetvisszafojtva hallgatta a közönség a csodálatos muzsikát, mitegy arra ügyelve, nehogy elriassza ezt a fennkölt hangzást. Összességében egy karakteres játékot kaptunk, mégis szíven ütött mindenkit a zene.

Ezt már nem lehet überelni, gondoltam, de Brückner 4. Esz-dúr (romantikus) szimfóniája mégis tudott meglepetést okozni. Ez egy hihetetlen méretű mű (több mint 70 perces), mégsem unta egy pillanatát sem az ember. Amolyan tűz és víz jellege volt, mert a dallamosan andalgó, líraian hullámzó muzsikában időnként szó szerint leszakadt az ég, mintha harsány oszlopok zuhantak volna a pódiumra, dübörögtek, tomboltak az éles monoton taktusok.

Bruckner kilenc szimfóniát írt, akárcsak Beethoven, éppen csak pár évtizeddel később. S ez a koncert mindenkinek ékesen igazolta, hogy nincs igazság abban a szakmai vélekedésben, miszerint Beethoven után már nem érdemes szimfóniát írni.

Kodály Központ, április 24. 19.00

Mesterbérlet, Budapesti Fesztiválzenekar