Darabont Mikold: a színházi munka segít tudatossá válni

– Karrierje során számos ambivalens karakter bőrébe bújt, a Médeia címszerepe is ilyen. Miként éli meg ezt a szélsőségességet? 

– Igazi kihívásnak tartom. Nem vagyok kimondott naiva típus, fiatalon harcoltam is ez ellen, mert bár a külsőm alapján akár lehettem volna, már korán éreztem magamban egyfajta karcosságot. Nagyon nem szeretem, ha beskatulyáznak, mindent meg is tettem, hogy ez ne történjen meg. Azt gondolom, nagyrészt sikerült, olyan szerepek találtak meg, amelyek összhangban voltak a saját belső harcaimmal, s ezeket így ki is tudtam játszani magamból. A színház segít abban, hogy a bennem lévő gondolatokat, érzéseket kicsatornázzam és feldolgozzam. 

– Hogy közelít meg egy olyan nehéz karaktert, mint Médeia? Hiszen végső soron egy gyerekgyilkos anyáról van szó. 

– Nagyon féltem magától a történettől, sokat gondolkodtam, hogy lehet egy ilyen szerepet úgy eljátszani, hogy a nézők ne eltartsák maguktól a látottakat, hanem eljussanak oda, hogy a végén megértsék, mi játszódik le a címszereplőben. Tudtam, hogy ez rendkívül nehéz feladat, sokat gyötrődtem a dolgon, de ahogy elkezdtük a munkát, a félelmeim elkezdtek eltűnni. 

– Úgy tudom, szívesen olvas szabadidejében. Milyen könyv volt az, ami a közelmúltban kifejezetten megérintette? 

– Visky András Kitelepítés című könyve nagyon fontossá vált számomra, ugyanis egy olyan történetet tár elénk, amely hozzám is közel áll. A történet egy osztrák-magyar család romániai meghurcolását, munkatáborba, börtönbe vetését mutatja be. A hozzám hasonlóan Marosvásárhelyen született Visky András édesapja is erdélyi református lelkész volt, ahogyan az enyém is, így a történet, úgy érzem, személyesen is érint. 

– Nem érzi időnként, hogy elveszik a sok szerep között? 

– Én alapvetően gyötrődő, magamon gondolkodó ember vagyok. A kérdés, hogy ki vagyok én, minden nap elhangzik bennem. Azt hiszem, ez természetes, ami minden emberben felmerül, de nem mindenkit foglalkoztat ugyanolyan mélységben. Én a színészi szakmámnak és személyiségemnek köszönhetően sokat elemzem magam. Mindenesetre, úgy gondolom, ahhoz, hogy az ember tudatosan tudjon hozzáállni dolgokhoz, ahhoz ez az önismereti munka megkerülhetetlen. 

Otthon sem nélkülözi a kultúrát

Darabont Mikold férjével, Funk Ivánnal közös kislánya hat esztendős. A színésznő elmondta, a kultúra a család életében is erősen megmutatkozik. 
– Úgy gondolom, a kultúra a mindennapi életünk része kell, hogy legyen. A nevelésben is fontosnak tartom, hogy egy gyermek sok könyvvel, mesével, verssel és dallal találkozzon, hiszen ezek segítségével tanul meg beszélni, kifejezni önmagát és a gondolatait, érzéseit. Ahogy a kislányunkat hazahoztuk a kórházból, a férjem rögtön gitárt ragadott és zenéltünk, énekeltünk neki, Weöres Sándor verseit is korán megismertettük vele – mondta a színésznő.