2023.06.16. 07:00
Újra lenyűgöző a kínálat koncertekből és színházi előadásokból
Sokáig nem hittük, hogy létezhet olyan összművészeti fesztivál, mely egy hét alatt közel háromszáz programot hozhat Pécsre.
Fotó: Sóki Tamás
A Pécsi Országos Színházi Találkozó aztán hamar meggyőzött bennünket, hogy van ilyen, rá nyolc évre pedig jött az Ördögkatlan, mely legalább kétszer ekkora, és nem elsősorban Baranyából, sokkal inkább az országból hoz tízezrével embereket Villány környékére, immár a 16. alkalommal, augusztus 1–5. között.
Villány környékére – ez azért így nem pontos, hiszen az Ördögkatlan soha nem volt villányi rendezvény, annál inkább nagyharsányi, ez az állandó központja. Idén pedig Beremend, a palkonyai Mokos pince, a nagyharsányi szoborpark, és a kisharsányi Vylyan terasz található még a további helyszínek között.
Nekem azonban, örök katlanjárónak, elsősorban azért különleges ez a fesztivál, mert itt a közönség egymást segíti, mindenki adja tovább a stafétabotot, hogy hol van olyan „ezt látnotok kell” esemény, ahol mindenki kedves, udvarias, szeretettel teli, szóval olyan a befogadó környezet, hogy ott minden előadás sikerre van ítélve.
Cseh Tamás és Törőcsik Mari ugyan már felülről szemléli, hogy mit indítottak útnak egykor, ám ennek a találkozónak a fejlődéstörténete így is igazi költemény, és soha nem lehet megunni.
Igazolja ezt az idei program is, immár a 16. Ördögkatlan, augusztus 1–5. között. Ezúttal is érkezik legalább félszáz koncert – könnyű- és komoly zenei egyaránt –, színjátékból is közel száz, alter fiatalokkal és nagy öregekkel. Amiben azonban más az idei találkozó, hogy ezúttal arra a Cseh Tamásra emlékezik több műsor, aki most lenne 80 esztendős. S a díszvendégek sora – akik évről évre az Ördögkatlan fényét adják – ezúttal is különleges: a Magyar Zene Háza befészkeli magát a nagyharsányi református templomba, és Beremenden is lesz színpada. Itt lesz Másik János, nem először, de most kiemelten. S jön a 10 éves Jurányi Ház, minden színházi ember menedéke, fészke, búvó- és megmutatkozó helye, főként azoké, akik úgynevezett függetlenek, alternatívok.
Megkülönböztetett figyelmet kapnak a fiatal színházak, Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila osztálya a Liliomot és a Merlint játssza, Regős Simon és társai a Puszták népét dolgozták fel, Pál András (pár éve még a Pécsi Nemzeti szépreményű ifjú tehetségének számított) osztálya a Chicago musicalt magyarosította, érkezik darab a Trafóból, megidézik a Petőfi Rockot, és beköszönnek a pécsi OSZIP diákjai valamint a kaposvári színészhallgatók is. Amire máskor kevesebb figyelem jut, lesz katlanirodalom az Európa Kiadó, a Jelenkor, a Corvina, a Magvető jóvoltából. A Hagyományok Háza ezúttal birtokba veszi Beremendet, és Folkligettel, Folkudvarral, utcai táncházakkal hirdeti a magyar kultúrát.
Lesz ékszerkészítés és lélekmadár-faragás, kosárfonás és nemezkészítés, népi játszótér és kékfestő-kiállítás, meseszó gyereknek és felnőttnek, Cseh Andrisék pedig egy valódi rezervátumba költöznek és onnan indulnak hadi ösvényre. Bárki dalszöveget írhat Cseh Tamás zenére, és a neves védnök dalait játssza a Csík zenekar Kiss Tibivel, a Csaknekedkislány a Balaton, Beck Zoli és Lovasi Andrásék is. Továbbá százával érkezik más program, például régészkedhetünk is a Nemzeti Múzeum munkatársaival.