Elsült egy fegyver is az előadáson, de csak véletlenül

Az a legjobb ezekben az improvizációs előadásokban, hogy semmit sem tudsz előre. Nincsen forgatókönyv, nincsenek szövegek. Nincs két egyforma előadás. A jelenetek írói is sok esetben a közönség tagjai, akik a műsorvezető kérésére dobálják be a jobbnál jobb ötleteket. A társulat tagjai együttműködnek a közönséggel, és létrehoznak valami egyedit, valami megismételhetetlent, amit többször biztos, hogy nem fogsz látni, viszont akik ott voltak magukkal viszik, hogy még az előadás után is jót mosolyogva emlékezzenek vissza az abszurdabbnál-abszurdabb jelentekre. Fontos megjegyeznünk, hogy az érzelmek skálája igen nagy ezeken az előadásokon, lehet vicces, játékos, érzelmes, komoly.

De kezdjük az elején, hiszen, aki már járt az Improvokál Társulat előadásán, az tudja, hogy mindig van egy kis bemelegítés, amelyben nem csak a színészek, hanem a közönség is részt vesz. Egymás felé fordulva kell feladatot teljesíteni ismerőssel, vagy egy ismeretlen személlyel. Megízlelhetjük mi magunk is az improvizáció nagyszerűségét.

Ezt követően pedig a lecsóba is csaptunk, és ahogy minden előadás esetében le tudjuk írni, nem mindennapi élményben volt részünk. Nem is tudom hol kezdjem, de ezt most nem tudom az elején, mert számomra a legnagyobb élmény az volt, amikor az ötletem felhasználva jelenítettek meg a színpadon állók egy igen érdekes jelenetet, amelyben a NAV embereit formálták meg Quentin Tarantino stílusban. Szerintem ezt nagyon magyarázni sem kell, de elsült benne egy fegyver véletlenül, folyt a vér, dohányzott mindenki. Egyszerűen tökéletes volt, szívem szerint nagyvásznon is megnézném ezt a filmet, határozottan beleillene a rendező repertoárjába. És ugyanez a NAV-os szituáció anime stílusban is megelevenedett, ahol aztán kaptunk egy erős Dragon Ball beütést.

Felsorolni nem fogom tudni az összes jelenetet, de amit még mindenképp kiemelnék az az, amiben két szereplő egy jelenetet, természetesen a nézők hozzájárulásával, úgy adott elő, hogy csak számokban beszélhettek, amit aztán a másik két szereplő megtekintett – addig ki kellett menniük – és elő kellett adniuk rendes párbeszéddel. Az eredeti ötlet két piaci kofa ellenségeskedése volt, akik végül megbékülnek. Ehelyett megkaptuk két pap ellenségeskedését, akik nem tudtak megegyezni abban, hogy ki tartsa a misét, de végül közös megegyezésre jutnak, és együtt tartják a szertartást. Ebben fontos szerep jutott a fűszeres ostyának, és a kézműves misebornak.

De bepillanthattunk orvhalászok életébe különféle stílusokban – western, horror, sci-fi. Voltak sintérek is főszereplők, akik inkább kutyakozmetikával foglalkoztak volna, de rájöttek, hogy hiányzik nekik a sintér lét. Kaptunk bérgyilkosokat, vadaspark dolgozókat, valamint egy férfit, aki le akarta szedetni lábujjának körmeit.