2023.11.26. 17:30
Felidézték az emlékeket, és közösen, örömmel énekeltek (galéria)
Kilencven szál gyertya égett a képzeletbeli születésnapi tortán november 25-én a Pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban, hiszen ebben az esztendőben lett ötven éves a Bartók Béla Leánykar és negyven éves az Ifjúsági Vegyeskar. Az intézmény erről a két jeles jubileumról hatalmas ünnepséggel emlékezett meg.
Csend volt a Kodály Gimnázium környékén, mert már mindenki az iskola épületében volt, hogy elfoglalja helyét, és élvezze az ünnepi koncertet.
Mivel is lehetett volna méltóbban nyitni az eseményt, ha nem az intézmény névadója, Kodály Zoltán által gyűjtött Általmennék én a Tiszán című magyar népdallal? Már ez a dal is elég volt ahhoz, hogy a közönség soraiban is énekelni kezdjenek.
Hatalmas ünnepséget tartottak a Kodályban
Fotók: Laufer LászlóA nyitó éneklés után az intézmény igazgatónője, Béres Andrásné lépett a színpadra, aki köszöntette az ünneplő közösséget, a két születésnapos kórus alapítóját, Kertész Attilát, az intézmény egykori és jelenlegi pedagógusait, valamint egykori Dobósokat és Kodályosokat.
– Amikor egyetemre kerültem nagyon sokat beszéltem a középiskolai évekről a csoporttársaknak, és habár ők is szerették gimnáziumukat, mégsem beszéltek olyan rajongói szeretettel arról az iskoláról, mint ahogyan én tudtam beszélni az enyémről
– fogalmazott az igazgatónő. – Ennek a rajongásnak az egyik oka pedig az a harmónia volt, ami az iskola minden szintjén megtapasztalható, és ez a harmónia pedig a kórusban még fontosabb szerepet játszott.
Még egy külső szemlélői is látja és érzi ezt a harmóniát, amikor egy-egy eseményre ellátogat az intézménybe. Szemtanúi lehetünk annak, hogy ebben a tényleg összhangban lévő, tiszta és támogató közegben a diákok ki tudnak teljesedni, szárnyalhat a kreativitásuk, és kibontakozhat a tehetségük.
Az ünnepi műsor vége felé Kertész Attila ragadta magához a mikrofont, akinek sok szép emlék eszébe jutott:
– Eszembe jutott az az érdekes dolog, amikor úgy döntött a város vezetése, hogy a bányász kerületben egy gimnáziumra van szükség, és aztán jöttünk is a Janus Pannonius Gimnáziumból, de rögtön Bulgáriába vettük az irányt a leánykarral. Eszembe jut az is, hogy az északi sarkkörön túl a Bartók Béla Leánykar volt az első magyar kórus, amelyik énekelt. Csinosak voltak a kórustagok a kék-sárga sisakokban, ahogy 500 méter mélyen énekeltek, amit örömmel fogadtak a lent dolgozó vasmunkások. A legnagyobb meglepetés azonban az volt, hogy rénszarvas bőrre írt diplomát kapott mindenki, aki ott volt.
Hosszú lenne mindenkit felsorolni, akik megtisztelték jelenlétükkel és előadásukkal ezt a jeles eseményt, de azt mindenképp ki kell emelni, hogy azok, akik a színpadra léptek, nem csak elénekeltek egy dalt, hanem örömmel énekeltek.
