A furcsa párosítás eredményeként igazi remekmű született

Régészet és fantasztikum – csak elsőre furcsa párosítás. Se olyan ez, mint csipetnyi fahéjat tenni a csípős ételbe: elsőre talán furcsa, de aztán, ha jók az arányok, minden a helyére kerül, és egy kisebb csoda születik. Pont mint ebben a könyvben.

Bama.hu

A köynvborító azért előrevetíti, mit olvashatunk alatta

Az író, Jack McDevitt neve ismerős lehet a sci-fi kedvelőinek: az Alex Benedict-sorozattal ugyanis szépen beírta magát a műfa nagykönyvébe. Abban a szériában nagyon elegánsan vegyítette a krimit a fantasztikummal. Ugyanakkor egy másik sorozat is fűződik a nevéhez – ebből kapunk most egyet.

A történet szerint kétszáz évvel ezelőtt a Naprendszer első felfedezői óriási szobrot találtak a Szaturnusz egyik holdján. Az egyértelműen idegen eredetű emlékmű azonban csupán vad elméleteket szült, a földönkívüliek más nyomára nem bukkant rá senki. Most viszont, hogy valósággá vált a csillagközi utazás, a környező bolygórendszerekben is egymás után kerülnek elő hasonló építmények, szobrok. Vajon minek állítottak emléket a nyom nélkül eltűnt idegenek? Talán üzenni akartak a kései megtalálóknak? Ebbe a rejtélybe csöppen bele a fiatal pilótanő, Priscilla Hutchins, hogy aztán egy régészcsapattal olyan felfedezőútra induljon, amely az emberiség egész jövőjét megváltoztathatja – amennyiben lesz neki.
Ahogy a fenti leírásból is kiderül, ezúttal a régészet kap hangsúlyt – ami minimum meglepő, ha már egyszer a jövőben kalandozunk. Ám ez ne tévesszen meg senkit: nem lesznek itt bonyolult leírások, hosszadalmas tudományos fejtegetések, helyette sodró akciót kapunk, megannyi fordulattal. Ha tehát szeretjük ezt a műfajt, ne habozzunk: sanszosan egy igazi klasszikust fogunk majd a kezünkbe, amely egyben minél előbbi filmfeldolgozásért is kiált.

Jack McDevitt: Emlékmű a csillagokban

Galaktika Kiadó, 2014.