Száznál több profi énekes lepte meg dalokkal a 75. születésnapján

– A családjában mondhatni száj­ról szájra száll az ének. Mikor és hogy került kapcsolatba a zenével? 
– Édesapám református lelkész, hallgatóként énekelt a híres debreceni Kántus Kórusban. Azt hiszem, tőle örökölte a család a zene szeretetét. Jómagam Pákozdon nőttem fel, Székesfehérváron voltam középiskolás, Pécsre pedig úgy kerültem, hogy jelentkeztem ide a Zeneművészetire klarinét és magánének szakra. Mindkét helyre felvettek, sőt a főiskola magyar–ének szakára is, végül az utóbbit választottam. 

– Dániel fia nemzetközi szinten is elismert jazz-zongorista. Ezt azért nehéz a nagyapa egyházi zeneszeretetéből levezetni. 
– Még alig háromesztendős volt, mikor felfigyelt a komlói panellakásunkban a radiátorcső, a csapok pattogó hangjaira, amit mindig visszaénekelt. Továbbá otthon akkoriban gyakran szólt Beethoven 6. szimfóniája, s abban rengeteg madárhang van. Azokat és a szimfónia záró taktusait ugyancsak igen pontosan visszadúdolta. Így hát elvittük Apagyi Mária zongoraművésznőhöz a zenével, a hangszerrel megismerkedni. Ami a jazzt illeti, ötéves korában mutattam meg neki az első jazzes akkordokat, és tőlem kapta az első jazzlemezét is, Erroll Garner felvételeit. Később aztán Gabi lányunk is magától leült a zongora mellé és napjainkban zongoratanárnőként ténykedik. Az unokáink pedig most zongorázni, dobolni, csellózni és klarinétozni tanulnak. 

– Hogyan lett a pécsi tanulóévekből komlói tanítás? 
– A főiskolán diáktársaimmal alakítottunk egy spirituálé együttest, s eljutottunk vele a Ki mit tud? döntőjébe. Aztán a sikernek köszönhetően mindannyiunkat Komlóra hívtak tanári állásba. Ott rögtön lett három kórusom a Kenderföldi Általános Iskolában, ahol tíz évig tanítottam, illetve az akkori Steinmetz Szakközépiskolában, majd további harminc éven át Pécsett, a Leőwey Gimnáziumban voltam tanár. A spirituálé kvartettünk pedig negyven éven át énekelt. 

– Újraválasztották presbiternek és főgondnoknak. A hit is a génekben van? 
– Pákozdon volt apám 30 éven át református lelkész, s pécsi főiskolásként hazajárva a templomban gyakran besegítettem neki a harmóniumon. Pécsett pedig vasárnaponként előbb a bazilika miséjén vettünk részt – mert feleségem katolikus, majd együtt mentünk a Szabadság úti református templom istentiszteletére. Aztán 1989-ben presbiternek választottak itt, és 35 éve vagyok e tisztségben. 

– Igaz, hogy több jubileumhoz érkezett az életében? 
– Három aktív kórusban vagyok karnagy, és a legrégebbi, a Komlói Pedagógus Kamarakórus most 45 éves. Egyébként december 16-án, Kodály születésnapján lesz az évzáró nagy koncertünk Komlón, a Közösségek Házában. A szekszárdi Gagliarda Kórus a 15 éves jubileumához közeledik, Pécsett pedig a Leőwey Női Kar ugyancsak a másfél évtizedes fennállásához érkezik hamarosan. 

– No, és az is kerek, hogy a karnagy 75 éves születésnapját ünnepelték a napokban. 
– Igen, méghozzá óriási meglepetést és örömöt szerezve. A Szent Mór iskolába indultam egy osztály éneklésében segíteni, de furcsamód a Civil Közösségek Házánál állt meg a kocsi. Mondták, csak egy pillanatra kell ide beugrani, ám ott Szekszárdtól Komlón át Pécsig száz énekesem várt, meg partitúrák, és 15 művet – még jó, hogy nem 75-öt – vezényeltem el. Közben pedig verssel, dallal, ajándékokkal köszöntöttek. 

– Az irodalom mekkora szeletet jelent még az életében? 
– Az egyházi irodalomból, Szenczi Molnár Albertből doktoráltam 1986-ban, és latinul is meg kellett tanulnom hozzá. Így az olvasás számomra nem csupán kellemes kikapcsolódás, ma is aktívan foglalkozom egyházi irodalommal. Oly módon például, hogy a lelkészeimtől kapott áhítatokat továbbküldöm háromszáz ismerősömnek. 

– Hogy telik egy hete? 
– A vasárnap az mindig munkanap, mert mindhárom református istentiszteleten ott vagyok és ha kell, segítek. Közreműködöm időnként az úrvacsoránál, de megtörtént már, hogy Pellérden és Hirden istentiszteletet is tartottam. Az én misszióm elsősorban arról szól, hogy elbeszélgetek az emberekkel, mert nekem olyasmiket is elmond a széles ismeretségi köröm, amit a lelkészekkel nem oszt meg. Hétfőn a Nőikarral próbálok, kedden a komlói kórussal, szerdán pedig Szekszárdon a Gagliarda kórussal. Itt jegyezném meg, a három kórusnak évente több mint húsz fellépése van, és gyakorlatilag mindegyik önálló új műsort jelent, szóval ez rengeteg közös gyakorlással, sok munkával jár. 

– Összességében ezek örömteli feladatok, mindemellett van, amit kifejezetten kikapcsolódásként végez? 
– A szépirodalmi könyvek olvasását, amikor jut rá időm. Továbbá a túrázást a Mecsekben. Emellett baráti társasággal, benne a spirituálénk két tagjával, Nagy Ernővel és Kunos Istvánnal gyakran összejárunk. Most például közös kolbásztöltésre készülünk…