Ilyen volt A király beszéde, mely a hétvégén debütált a Pécsi Nemzeti Színházban

Amint arról a rendező, Lipics Zsolt korábban nyilatkozott is lapunknak, A király beszéde színpadi feldolgozása során arra kívántak törekedni, hogy a nézőknek olyan élményt nyújtsanak, ami „filmszerű”, s fel tudja venni a versenyt a 2010-ben Tom Hooper rendezésében debütált népszerű alkotással.

A király beszéde jeleneteinek színpadi dinamikája

A jelenetek rendkívül dinamikusan váltakoznak a kétfelvonásos darab során, valódi vágóképekként tárulnak a nézők elé, ami segít a nézők figyelmét fenntartani, ugyanakkor a cselekmény követhető marad. Viszont annak is, aki ismeri a történetet (és ki ne ismerné?), érdemes végig figyelni az apró mozzanatokra, jelenetekre. A cselekmény bemutatásában nincs ugyanis felesleges momentum vagy odavetett sallang, minden jelenetnek, mondatnak szerepe van a történet árnyalásában. 

Ebből a dinamizmusból fakadóan helyenként érezhetjük azt, hogy a szereplők közötti kapcsolatok egy-egy jelenetben nem mindig tudnak teljes mélységben kibontakozni, ugyanakkor a két felvonás végére mégis azt érezhetjük, egészen közel kerültek hozzánk a karakterek és a történetük. A bemutatott jelenetek ugyanis tömören, mégis érzékletesen, beszédesen ragadják meg a szereplők megismeréséhez szükséges momentumokat.

Vizuális megoldások és frappáns térhasználat

A jelenetek között a filmszerűségből fakadóan nincsenek közjátékok: az átmenetek a tér és a díszletek frappáns használatának köszönhetően hasonlóan dinamikusan, ugyanakkor egyértelműen mennek végbe. Erdős Júlia Luca díszlete segíti a cselekmény követését, s találó módon egyszerűsíti a királyi palota termeinek, a székesegyház és a beszédtanár egyszerű polgári lakása közötti átmeneteket. További vizuális megoldások, mint a fények és árnyékok, különböző megvilágítások is erősítik a történet drámai árnyalását.

A történelmi hűséget Fekete Katalin jelmezei egészítik ki, s a nézőket a színházba lépve még további apró meglepetés is várja az időutazás-élményt erősítve.

Színészi alakítások és a szereplőválasztás

A történet középpontjában álló Bertie (Takaró Kristóf), a leendő VI. György angol király és beszédoktatója, Lionel Logue (Götz Attila) áll. Takaró Kristóf a cselekmény kezdetén látható, helyenként talán túlzottan is esendőnek mutatott Bertie-je fokozatosan nyeri vissza hangját, átvitt és szó szoros értelemben egyaránt, így végül hitelesen nő fel karaktere a rábízott feladathoz, mely ellen eleinte szorongva, dühöngve tiltakozik. A gyerekkora óta sérelmeket átélő fiatal herceg nagy segítségére van a szorongó, lobbanékony habitusát ellenpontozó Logue. Götz Attila előadásával hatásosan képes megteremteni a kiegyensúlyozott légkört, Logue-ot a saját nehézségeit a herceg érdekében találkozásaik alkalmával háttérbe szorító, határozott, segíteni, tenni akaró karakterként ábrázolva. Az összeszokott színészi duó végső soron eltalált és egymást erősítő szereposztásnak bizonyul, akik képesek a szerepeiket árnyaltan színre vinni.

Kettejük dinamikáját tovább színesíti az Erzsébet hercegnét szellemes frissességgel megformáló Bocskai Virág, aki humorral és méltósággal vegyítve alakítja Bertie odaadó, talpraesett feleségét, valamint a Logue-ot hasonlóan támogató, jószívű Myrtle szerepében Kovács Panka.

Pozitív üzenet, sikeres színpadi feldolgozás

A király beszéde merész darabválasztás, hiszen a sokszorosan Oscar-jelölt, széles körben elismert és népszerű filmet, az abban látható kiváló színészi alakításokat a néző óhatatlanul is magával viszi a színházba. Ugyanakkor a választás azt is jelenti, hogy, amennyiben sikerül a mércét megugrani, hasonlóan magával ragadó, népszerű produkciót ígér a feldolgozása. A történet frappáns mégis érzelemgazdag, látványos feldolgozása, valamint a közönség ovációja alapján úgy tűnik, Lipics Zsolt rendező és a Pécsi Nemzeti Színház társulata sikerre vitte a vállalkozást, s minden bizonnyal egy népszerű előadást sikerült létrehozni, mely pozitív üzenetet méltó módon tolmácsolja.