Fekete öves lett a nagy táncos

Talán ha gyerekkorában hagyják, hogy elkezdje, most arról mesélne, hogy válogatott volt, világversenyeken képviselte hazánk színeit. De akkor, könnyen lehet, most nem lenne Fordan Táncklub. Nem indult könnyen ez a történet Papp Viktor számára.

– Általános iskolás voltam, a rácvárosi suliba jártam, amikor el akartam menni dzsúdózni – mesélte Papp Viktor. – Elsősorban azért, mert akkoriban még volt körülötte egy kis misztikum, a hatvanas években még nem nagyon voltak divatosak nálunk a küzdősportok. El is mentem egy iskolai edzésre, de késett a tréner, s mi addig idétlenkedtünk a többiekkel, amíg le nem estem a bordásfalról, és jól szétzúztam a bokámat. Hazavittek, s mondanom sem kell, utána egy ideig szó sem lehetett erről a sportról.

De nem adta fel, annak ellenére sem, hogy teltek-múltak az évek. Már középiskolás volt, amikor ismét megpróbálta, elment Benkő Jenő és Benkő Ferenc edzésére. A két tréner, miután ránéztek, eltanácsolták, mondván, nem ennek az ötvenkilós, hosszú hajú, csípőnadrágos srácnak való a dzsúdó, keressen valami mást magának. Nem tudták elvenni a kedvét. Egy év múlva a Budai Vámnál, majd később a PVSK Verseny utcai termében Sárics Jenő edzéseit látogatta, és ott is ragadt tizenegy évig.

– Nem lett belőlem világbajnok, de helytálltam a szőnyegen. Ahhoz képest, hogy csak tizennyolc évesen kezdtem, azért nyertem regionális bajnoki címet, sok versenyen szerepeltem, s tizenegy évig aktívan sportoltam.

Idővel azonban megtalálta azt a „mást”, amit a két Benkő javasolt neki, hiszen 1983-tól beindult a „táncos dolog”, ami egy ideig ment párhuzamosan a dzsúdóval, majd egy idő után előbbi mellett tette le a voksát. Eleinte egyébként szó sem volt sportról, inkább buli volt az egész. Aztán a Vasutas Művelődési Házban megalapítottak egy amatőr táncklubot, majd 1988-ban kivált onnan, és létrehozta saját egyesületét, a Fordan Táncklub elődjét.

– A PVSK dzsúdótermében... – teszi hozzá mosolyogva Papp Viktor, aki a dzsúdót sosem tudta kiverni a fejéből. Megmaradt örök szerelemnek. – Mindkettő, a tánc és a dzsúdó is nagy szerelem, de előbbi ugyebár hivatás lett számomra, s egy idő után úgy éreztem, kellene mellé egy hobbi. Természetesen csakis a dzsúdó jöhetett számításba, így aztán tíz évvel ezelőtt visszatértem.

Eleinte csak az egészséges testmozgás miatt csinálta, aztán újra elkezdett versenyezni. Kétszer lett harmadik az országos bajnokságon, s szerepelt két Európa-bajnokságon is.

– Annak idején, fiatalon barna övesként fejeztem be, de miután újrakezdtem, egyre inkább szemezgettem a danvizsgával, a fekete övvel. Aztán elhatároztam, hogy megcsinálom, s tavaly szeptembertől nyolc sporttársammal együtt nagyon keményen készültem Kersics Antal segítségével a PVSK Judo Szakosztályában. December közepén pedig beteljesült egy ötvenéves álom, sikeres danvizsgát tettem, amire nagyon büszke vagyok! Egy kicsit elégtételnek érzem ezt, hiszen gyerekkoromban elhajtottak, most ezzel bizonyítottam, hogy itt is megállom a helyem. Természetesen a dzsúdó megy tovább, amíg csak élek, csak most már a sor legelején állok az edzéseken. A következő álom pedig a „bakancslistámon” egy Európa-bajnoki dobogó... A hatvanadik szülinapomra lehetne az egyik ajándékom.

Háromszoros magyar bajnok

Az akrobatikus rock ’n’ roll terén szinte mindent elért Papp Viktor. A legmagasabb versenykategóriában háromszor lett magyar bajnok, válogatottként pedig Európa több mint húsz országában huszonhat világversenyen indult először az amatőrök, majd később a profik között. Legjobb eredménye az 1990-ben Grenoble-ban szerzett profi világkupa harmadik helyezés.

Természetesen nagyon fontos szerepe volt a sportág hazai felépítésében, nem mellesleg rengeteg pécsi gyerekkel szerettette meg ezt a táncot.