„Boldog ember vagyok”

Menjen le a pécsváradi művelődési házba, mondták neki nemrég a barátai. Hozzátették, hogy lehetőség szerint ne melegítőben jelenjen meg, hanem öltözzön fel rendesen, még nyakkendőt is húzhat. Blazsekovics Ferencnek fogalma sem volt arról, hogy mi készül, de megtett mindent, amit kértek tőle: aztán nagyot nézett, hogy mintegy hetvenen, korábbi és jelenlegi tanítványai várták.

Azért szerveztek neki meglepetésbulit, azért gyűltek össze, hogy együtt ünnepelhessenek: immár negyven éve van ott a küzdősport világában. Nem kis idő.

– Az ország minden részéből jöttek, sőt, még külföldről is. Hiába, szétszórta a tanítványokat a szél – mesélte az 54 éves Blazsekovics, aki Pécsen a PEAC-nál (a Blazsekovics Team tagjainak), valamint a Pécsváradi Spartacusban is tart edzéseket. – Akik nem tudtak eljönni, azok pedig levelet küldtek, amelyben leírták, mit köszönhetnek nekem. Egy-kettőn majdnem elsírtam magam.

Nem kérdés, sokat köszönhetnek neki. Ő pedig a szeretett sportágának, a muay thai-nak, amit Tölgyesi Csabával honosítottak meg hazánkban.

– Gyerekként karatéval kezdtem, aztán kick-boxoztam, majd pár év múlva muay thai-ra váltottam. Ez tetszett meg a leginkább. Itt volt a legkevesebb megkötés, lehet ütni, rúgni, könyökkel és térddel támadni. Tetszett a kihívás, no meg az, hogy itt még többet lehetett tanulni.

Olyannyira, hogy igyekezett autentikus körülmények között megszerezni a tudást, képezni magát: 1989-ben már Thaiföldön látogatott edzéseket három hónapon át. A lábtechnikát ott, na meg Laoszban és Burmán lehet igazán elsajátítani – valóban iszonyú erőseket rúgnak a helyi versenyzők.

– Emlékszem, büdösbőrűnek hívott az egyik helyi srác, mert bizony érezni lehetett, hogy megizzadtam. Azt hitte, nem értem. Tévedett. Kapott is szegény rendesen.

Aztán kaptak az ellenfelek is. Profi thai boxosként kilenc és fél évig volt veretlen. A legnagyobb skalpként a veretlen világbajnok Belinski legyőzését említi, aki tíz kilóval nehezebb volt, mégis ő húzta a rövidebbet, Németországban pedig nyert nyílt kick-box világkupát. Mindezek után nem sokan akartak ellene bunyózni...

– A versenyzést 1996-ban, 33 évesen hagytam abba, akkor kezdtem el foglalkozni tanítványokkal. Négy világbajnokot és hat Európa-bajnokot neveltem ki. Brunner Tihamér volt az első magyar amatőr muay thai világbajnok, Vulics József pedig az első Európa-bajnok a profiknál. Boldog ember vagyok, mert edzőként is sikeresnek érzem magam.