Nem hiányzik a kispad a korábbi válogatottnak, Kiss Sándornak

– Mi a kapcsolata manapság a futballal?

– Nézőként kijárok a meccsekre, amellett MLSZ-ellenőr is vagyok és még játszom is az öregfiúknál. Nemrégiben pedig a PEAC „nagykövetének” neveztek ki, jártamban-keltemben népszerűsítem a pécsi egyetemista klubot.

– Ez nagy megtiszteltetés. Úgy érzi, hogy régi válogatottként meg van becsülve?

– Most ezzel a megbízatással igen, de korábban nem nagyon éreztem, hogy a visszavonulásom után a régi csapataimnál törődtek volna velem és hasonló társaimmal. Ez fájt. Jó-jó, van bérletem az Újpest és a PMFC meccseire, azonban ez nem minden. Még jó, hogy az MLSZ-nél felajánlották a szövetségi ellenőri munkát, ezt a feladatot el is vállaltam.

– Utoljára 2002-ben edzősködött, akkor Komlón tevékenykedett. Nem hiányzik a kispad?

- Egyáltalán nem, mert nem a szakértelem és a tudás alapján dönt a vezetőség az edzők kiválasztásánál.

– Milyen gyakran találkozik a régi játékostársaival?

– Napi kapcsolatban vagyok több volt pécsi és újpesti focistával, jó néhánnyal Újpesten és Újmecsekalján is össze szoktam futni a lelátón. Törőcsiket is meglátogattam néhányszor a kórházban.

– A gyerekei miatt is utaznia kellene, hiszen külföldön élnek.

– Tizenöt éve özvegy vagyok. Barbara lányom az Egyesült Államokba ment férjhez, ott különböző klubokban énekel, már lemeze is jelent meg. Gergő, a fiam Máltán él a kedvesével, egy számítógépes cégnél dolgozik. Már várom, hogy unokával ajándékozzanak meg. Hasonlóan türelmetlenek a szüleim is.