Smith szerint a szerkezet tökéletes, minden posztra megfelelő játékosuk van

– A legtöbbször az az első kérdésünk egy külföldi kosarashoz, hogy mi az első benyomása a városról. Ezt most kihagyhatjuk...

– Az első benyomásom valóban megvolt már három éve. De egyébként változott azóta a város: egy csomó építkezés, ami akkor még zajlott, mostanra véget ért. Persze ettől még nem fogok eltévedni, a kedvenc helyeim szerencsére megmaradtak. Sőt, más is megmaradt: ugyanott lakom például, s ugyanazzal a kocsival közlekedem. Félreértés ne essék, szerettem Brüsszelt is, csak hát az egy óriási város, kicsit elveszett ott az ember. Pécs viszont pont megfelelő, ez nem változott szerencsére.

– A csapat viszont jelentősen változott. Hogy tetszik az új keret?

– Igazából sokakat ismerek, hiszen játszottam ellenük, s azt kell mondanom, hogy kifejezetten ütőképes ez a gárda. Veljko Budimir maradt a régi arcok közül, ő egy nagyon jó srác, nagyon szerettem vele kosarazni, s emberileg is nagyon kedvelem. A többieket eddig ellenfélként ismertem, kivéve persze az újakat. Quincy Diggs és C. J. Aiken remek kosaras, de tényleg, nagyot erősödött velük a PVSK. A keret alapján a szurkolóknak minden okuk megvan a bizakodásra.

– És az edző is ugyanaz...

– Igen, s ennek nagyon örülök. Nem titok, hogy a szerződésemben sokat nyomott a latba, hogy Csirke Ferenccel dolgozhatok együtt ismét. Ő egy nagyon jól felkészült tréner, van egy víziója a kosárlabdáról, ami nekem kifejezetten tetszik. Szenvedélyesen éli meg ezt a játékot, s az ő szenvedélye a csapattagokra is átragad.

– Azt biztosan tudja, hogy az előző szezonban a harmadik helyen zárt a PVSK. Az elvárások tehát elég nagyok. Meg tud ennek felelni majd a csapat?

– Bízom benne, hogy igen. Ahogy én látom, a szerkezet tökéletes, minden poszton a megfelelő emberek vannak, úgyhogy csak rajtunk múlik, meddig jutunk. A kettős terheléstől sem tartok: a nemzetközi szereplés egy remek kihívás, összecsiszolódhatunk még jobban, sőt, ott is érhetünk el szép eredményeket. Ez is szempont volt az ideigazolásomban: szerettem volna minél több meccset játszani, minél jobb csapatok ellen.

– Ön miben változott? Már hogy a frizuráján kívül...

– Azt hiszem, érettebb kosaras lettem. Jó, mondjuk ez evidens, hiszen, amikor Pécsre jöttem, még tényleg egy fiatal srác voltam, vajmi kevés rutinnal. Ez azonban már a negyedik évem lesz amerikaiként Európában – már sokkal jobban értem azt a kosárlabdát, tudom, hogy mi a különbség az otthoni és az itteni játék között. Fejlődtem is, igazából mindenben, védekezésben, támadásban, s egy kicsit azért emberesedtem is, szóval nem fog senki simán kitolni a palánk alól.

– A családja mit szólt, amikor eldőlt, hogy újra Pécsre szerződik?

– Nagyon örültek. De tényleg, nagyon. Azt mondták, hogy abban az egy évben ott nagyon szerettek engem, úgyhogy jó lesz oda visszamennem, nagyon jól fogom érzeni magam Pécsett.

– S tényleg nagyon jól érzi magát?

– Igen, tényleg. S remélem, így is marad sokáig.