„Itt a húsvét, itt a nyúl, Pécs–Diósgyőr három-null”

Erre a rigmusra valószínűleg ma is nagyon sokan emlékeznek: „Itt a húsvét, itt a nyúl, Pécs–Diósgyőr három-null!” Valóban nem volt rossz érzés ezt az éjszakába kiabálni 1996. április 8-án, miután a Rátgéber László vezette „dáliák” hazai pályán, a Lauber Dezső Sportcsarnokban 80-72-re legyőzték a diósgyőri lányokat, s ezzel 3-0-val lezárták a döntőt és megkaparintották az aranyérmet.

A Rátgéber-éra során másodszor – a pécsi női kosárlabda tekintetében pedig összességében harmadszor.

Akkoriban sikk volt meccsre járni, fogalmazott Bozsik László a Dunántúli Napló hasábjain, dicsekedve mondta mindenki, hogy „ott voltam”. Nyugodtan kijelenthető, hogy a pécsi csapat sikereiben hatalmas szerepe volt a fanatikus szurkolótábornak: a döntő hazai meccsein csordultig tele volt a Lauber (5–6 ezren voltak a lelátón), a miskolci túrára pedig két busz kísérte el Rátgéberéket.

Csordultig tele volt a Lauber, 5–6 ezren voltak a lelátón

A harmadik mérkőzés előtt, 2-0-s pécsi vezetésnél Killik László, a magyar női válogatott szövetségi kapitánya így látta az esélyeket: „A pécsiek mellett szól nagyszerű csapatjátékuk és fegyelmezettségük. A diósgyőrieknek esetleg akkor lehet esélyük a bajnoki döntőben, ha játékosaik tudásuk legjavát hozzák. Miskolcon, a második meccsen az döntött, hogy a PVSK-Dália tagjai egyénieskedés helyett egymással próbáltak szép kosárlabdát játszani, sikerrel.”

A PVSK-Dália nagyszerű csapatjátéka ezen a mérkőzésen is dominált, ennek köszönhetően ismét révbe értek a pécsi lányok: 80-72-re győztek, s megszerezték a bajnoki címet.

A csarnokban hatalmas ünneplés kezdődött, ami aztán folytatódott a Széchenyi téren. A Dunántúli Napló akkori becslése szerint körülbelül tízezren köszöntötték a bajnokcsapatot.