Megnyugodott, és felőrölte ellenfelét a végén Demeter

Rendkívül kiélezett szituációban kellett feltennie a koronát Demeter Lehelnek a PEAC szezonjára. A döntőben 3:3-as állásnál, hatalmas nyomás mellett kellett helytállnia.

– Nagyon nehéz ilyen helyzetben tiszta fejjel játszani. Pont egy olyan ellenféllel néztem szembe, aki ellen eddig csak kétszer veszítettem pályafutásom során. Az egymás elleni csatákból arra lehet következtetni, nekem kellett nyerni, ezért a teher is az én nyakamban volt. Erre pedig rátett, hogy előtte elvesztettem egy olyan meccset, amiben 2:0-ra vezettem, és két meccslabdám is volt. Ezek után 3:3-nál odaállni nem egy hálás feladat, de az eredmény tükrében már igen – kezdet lapunknak Demeter Lehel. – Az elvesztett meccset addigra már lezártam, azon ilyenkor nem szabad morfondírozni. Ha az ember egyszer már elbotlott, nem tudja semmissé tenni, arra kell figyelni, hogy ne forduljon elő megint.

A döntő párharc első szettjét így még Kriston Dániel nyerte, onnantól kezdve viszont rendkívül türelmesen játszva győzött a pécsi játékos.

– Fel kellett vennem a ritmust. Az elején még kicsit görcsös voltam, nem találtam a helyemet az asztalnál, és az ő gyengéit se. Ahogy teltek a percek, a szettek, egyre jobban tudtam megjátszani az ő gyengéit, és sikerült felőrölnöm – mondta a találkozóról.

– Túl vagyok rajta, megnyertem!

– idézte fel nevetve a győzelem utáni első gondolatát, hozzátéve, hatalmas öröm számára, hogy Pécsen öt év alatt kétszer is sikerült felérnie a csúcsra a csapattal.

– A meccs után egy hajnali négy óráig tartó kiruccanásban részt vettünk Lindner Ádámmal és egy pár pingpongos lánnyal és sráccal. Utána indultam haza Kecskemétre, szerdán pedig kertészkedtem, úgyhogy annyira még nem volt időm megnézni a döntőt, de már belenéztem – árulta el, kijelentve, az asztalitenisznek jó reklám volt, az összes meccs izgalmasan alakult. – Így utólag lehet mondani, hogy tökéletes volt ez a 4:3, mert az utolsó másodpercét is kihasználtuk a Tv-közvetítésnek.

Az új rendszer miatt könnyebb lett volna elbukni a végén

Az átvariált lebonyolítás izgalmasabbá tette a csatákat, viszont a játékosok idegeinek nem feltétlen tett jót.

– Hajszálon múltak a dolgok. Úgy mentünk neki az egész finálénak, hogy nem tettünk nagy terhet a vállunkra, de mindenképpen szerettük volna megnyerni a bajnokságot. Főleg úgy, hogy az elmúlt két évben egy döntetlen elég lett volna a döntőben ahhoz, hogy bajnokok legyünk. Ha most is a szerint a lebonyolítás alapján játszunk, óriási favoritok vagyunk. Így, hogy megváltozott a rendszer, sokkal könnyebben el lehetett volna bukni a meccseket – magyarázta a játékos, majd hozzátette. – Érdekes volt ez a beírások szempontjából is, mert lehetett variálni az alapján, ki kivel szeretne játszani, kit kerülne el.