Elhunyt Tihanyvári László

Tihanyvári Lászlót még játékos korában ismertem meg. Kapus volt. Annak idején az a legenda terjedt el róla, hogy képes volt a hazai meccs előtt órákkal lemenni a pályára, hogy ellenőrizze a két kapu előtti részt. Ha keménynek találta az 5-ösön belüli részt, kalapáccsal felpuhította a talajt, nehogy védés közben bármilyen meglepetés érje. Játékosként megfordult több baranyai csapatban, a PVSK-ban hagyta abba, 39 esztendősen.

Bár visszavonulása után a vendéglátásban is sikereket ért el, neki az igazi szerelem a labdarúgás maradt. Ilyen-olyan minőségben 57 évig tevékenykedett a foci közelében. A-licences szakvezető volt, aki testnevelő-tanári diplomával rendelkezett, TF-et végzett, majd 10 esztendeig oktatott az UEFA-edzőképzőn. A Majos volt a tizenkettedik csapata, ahol edzősködött. Előtte csak Baranyában dolgozott, többek között a PEAC-nál, a PVSK-Pécs 96-nál, a Pécsi Dinamónál, a PVSK-nál, Szászváron és vélhetően a felsorolás nem teljes. Ő volt az első baranyai tréner, aki ebben a sportágban Tolnában bajnok tudott lenni. Edzői példaképének Rónai Istvánt tekintette. Idén májusban, amikor utoljára cikket írtam róla, az apropót az adta, hogy elküldték az NB III-as Majostól. Akkor azt nyilatkozta, hogy a jövőben is edzősködni szeretne, lehetőség szerint ismét Baranyában ténykedne, bár panaszkodott, hogy a menesztése óta még nem volt újabb megkeresése, egyetlen klub sem puhatolózott nála. Sajnos, innen kezdve trénerként már nem lehet újabb csapata. Öt volt a szerencseszáma, az álma pedig öt felnőtt bajnoki cím, edzőként négy sikerült. Szerette volna, ha az ötödik is összejönne. Sajnos, itt lenn már nem, hacsak ott fenn nem...
 

Tihanyvári László 62 évet élt. Nyugodjék békében.