Egymást segítik a pécsi afáziások

István bácsi egy őszi napon arra ébredt a kórházban, hogy elhagyták a szavak, sokkolta, hogy bármennyire is szeretné megkérdezni, hogy mi történt, kifejezni a meglepődöttségét és félelmét, nem megy. Stroke-ot kapott, a beszédben részt vevő idegi struktúrák sérültek. Az ébredést követően gondolatok áradata cikázott benne, vajon szavakba tudja-e önteni a sok-sok gondolatot, ami a fejében jár, tud-e az lenni, aki egykoron volt. Azon a napon elindult egy úton, amin azóta is töretlenül jár, már nem egyedül. Hasonló sorsú emberekkel együtt küzd meg nap mint nap a szavakkal. Önsegítő csoportnak a tagja, amit Horváth Dávid pszichológussal hívott életre. A gyógyulás reménye motiválta, az, hogy segítséget kapjon ő és minden sorstársa.

A pécsi Nappali Integrált Szociális Intézmény végtelen folyosói egy afáziás emberekkel teli terembe vezetnek. Ők benn ülnek egy körben, szemükben a kétségbeesés és a remény egyvelege tükröződik, támogatóan tekintenek egymásra, a nehéz csendet meg-megtörik a nagyon várt szavak. Mint Horváth Dávid elmondta, könnyebben beszélnek, teremtenek kapcsolatot azokkal, akik ugyanazon a kálvárián mennek át, osztoznak a gondokban és a tapasztalatokban. Egymás segítése olyan erő, ami előrevisz. A csoport folyamatosan bővül, várják az újabb tagokat. Vannak logopédusok, akik önkéntesen jelentkeztek azért, mert hozzá szeretnének járulni az afáziások gyógyulásához, de van olyan beteg is, akinek már saját módszere van. Mint például István bácsinak is, aki saját szótárt készített. Ez a csapat hivatott betölteni azt az űrt, ami a magyar egészségügyben tátong. Kevés a támogatás, kevés a szakember. Ezért is tervezik, hogy egyesületté szerveződnek, és meghívnak logopédusokat, zeneterapeutákat és neuropszichológusokat. Csatlakozni bármikor lehet Végvári Györgynél a 72/447-224-es telefonszámon vagy az [email protected] e-mail címen.

Együtt meggyógyulni is könnyebb

A pécsi Afázia Klub azokon segít, akiknél bizonyos agysérülések miatt kommunikációs zavarok alakultak ki, amelyek a beszédalkotás, beszédértés, írás és számolás képességét érintik. A tagok kéthetente ülnek össze azért, mert együtt, egymást segítve szeretnének meggyógyulni. Tudják és érzik, hogy a szakszerű ápolás mellett a sorstársak, a család és a barátok támogatása sem nélkülözhető. Mindenki hozza, amije van, és az épp elég. Persze célok vannak, például gyakoribb találkozók és újabb szakemberek bevonása.