Barlang és rögbipálya után a nemzeti park élén

[caption id="" align="alignleft" width="200"] Závoczky Szabolcs a zöldben érzi otthon magát, bár erre a nemzeti park vezetőjeként már nem szánhat heti két napot (Fotó: Löffler P.)
[/caption] – Ma hajnalban mintha trópusi vidéken futottam volna – újságolja a nagy éjszakai esőt követő, szokásos reggeli kocogása után. Csaknem minden nap elfut Hosszúhetényről Püspökszentlászlóig, s ma párás, súlyos volt a levegő.

A természetvédők, különösen az amatőrök, amolyan szakállas fickók, akik belebolondultak mindenféle tücsökbe és bogárba, a hivatásosok pedig azok, akik mást se csinálnak, mint elzárnak az emberek elől területeket. Eléggé általános ez a vélemény. Závoczky Szabolcs cáfol:

– Egyik sem igaz. A „belebolondulás” nagyon is megalapozott aggodalom az élővilág pusztítása miatt. A természet a környezetünk, s ha nem óvnánk, akár szakállasan, akár hivatalból, tragikus lenne mindannyiunkra nézve. Ami a hivatásosokat illeti, mi egyre nyitottabbak vagyunk.

A kezdet talán a madárdal volt. Legalábbis Závoczky Szabolcsot kisgyermek korában, még a csertői és almáskeresztúri nyarak idején ez fogta meg. Még nem végezte el az általános iskolát, amikor már tagja lett a Magyar Madártani Egyesületnek, jöttek a gyűrűzőtáborok, az odúkészítés, „meghatározó élmény volt számomra Bank Lászlóval, az MME baranyai elnökével együtt dolgozni”.

A denevérek kezdték érdekelni. Gondolná az ember, miattuk ment le a mély barlangokba. „Fordítva volt, miattuk jöttem fel.”, javít ki, mert hogy kedvelt kis emlőseinek csak egy része él barlangokban. „Épületlakó denevérfajok felmérése és monitoringja Baranya megyében” – ez volt egyetemi szakdolgozatának címe.

– Öt év alatt bejártam miattuk a megye összes templomát és valamennyi kastélyát...

Volt persze meszszebb is, hol ösztöndíjjal, például a finn sarkkörön túl, máskor nyelvtanulás kedvéért hét hónapig Angliában, „egy farmon, ahol trágyáztam és traktort vezettem, fejtem és jó söröket ittam.” Fekete István könyvei a legkedvesebbek a számára, „aki szinte értette a madarak nyelvét, én csak megérzek valamennyit belőle”, s legtöbbször Bereményi filmjét, az Eldorádót nézte meg, mert „mindig is érdekelt az újkori történelem, ha lett volna biológia-történelem szak, ott végzek.”

Most már hiányoznak a denevérek Závoczky Szabolcsnak. Megbízott igazgatóként sok és sokféle munkát kell elvégeznie – kevés az ideje. Miközben éveken át profiként szervezett denevérgyűrűző táborokat, több száz részvevővel, „megszülte” kedvelt gyermekét, a nagy hírnévre jutott abaligeti Denevérmúzeumot, most már legfeljebb hobbiszinten foglalkozhat ezekkel a kis állatokkal.

– Az a baj, hogy vezetőként direkt módon most már sok dologgal nem foglalkozhatok. Másnak kell megcsinálnia, pedig szívesen fordítanák rá időt. Azt hittem, az új feladatkör mellett is hetente két napot kint tölthetek a természetben. Nem megy.

Érzékeny területen dolgozik. Végül is a természetvédelem és az ember tér és erőforrások iránti egyre növekvő igényei ütköznek. Závoczky azonban nem aggódik. Azt mondja, a helyes arányt kell megtalálni. Azt azonban leszögezi:

– Nem igaz, hogy a természetet sikerült az embernek a saját igájába hajtania. Hatalmas erejű rendje van. S ne feledjük, geológiai értelemben az emberi faj csak igen rövid időre lakója a Földnek.

Névjegy: Závoczky Szabolcs

Szigetváron született, 1970-ben.

1997-ben a JPTE biológia-földrajz szakán végzett, majd természetvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett 2001-ben a veszprémi egyetemen.

1995-1997 között a JPTE ökológiai és állatföldrajzi tanszékén demonstrátor, 1997-ben a DDNPI ökológiai szakfelügyelője, 1998-ig élővilágvédelmi osztályvezetője, 1999 óta természetvédelmi igazgatóhelyettese, 2007. január 1-jétől megbízott igazgatója.

Nős, felesége tanár, tejipari szakmérnök, egy másfél éves kislányuk van. Hosszútényben élnek.

Egy tollal kevesebb

Tíz éven át, már egyetemista korától – miután felhagyott a versenyszerű kézilabdázással – a Pécsi Indiánok között rögbizett. A csapat fejdísze azonban most egy tollal szegényebb lett, mert Závoczky Szabolcs új elfoglaltságai miatt már nem tud részt venni az együttes munkájában, Bár, mint mondja, ha ideje lenne, most is csinálná, mert „a rögbi egy intelligens sport, ahol aljasságnak nincs helye.” Hiányolja az edzéseket, a meccseket, azt a külön világot, amit egy csapatban a barátság emel értékes közeggé.

1997-ben a JPTE biológia-földrajz szakán végzett, majd természetvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett 2001-ben a veszprémi egyetemen.

1995-1997 között a JPTE ökológiai és állatföldrajzi tanszékén demonstrátor, 1997-ben a DDNPI ökológiai szakfelügyelője, 1998-ig élővilágvédelmi osztályvezetője, 1999 óta természetvédelmi igazgatóhelyettese, 2007. január 1-jétől megbízott igazgatója.

Nős, felesége tanár, tejipari szakmérnök, egy másfél éves kislányuk van. Hosszútényben élnek. Egy tollal kevesebb Tíz éven át, már egyetemista korától – miután felhagyott a versenyszerű kézilabdázással – a Pécsi Indiánok között rögbizett. A csapat fejdísze azonban most egy tollal szegényebb lett, mert Závoczky Szabolcs új elfoglaltságai miatt már nem tud részt venni az együttes munkájában, Bár, mint mondja, ha ideje lenne, most is csinálná, mert „a rögbi egy intelligens sport, ahol aljasságnak nincs helye.” Hiányolja az edzéseket, a meccseket, azt a külön világot, amit egy csapatban a barátság emel értékes közeggé. Závoczky Szabolcs a zöldben érzi otthon magát, bár erre a nemzeti park vezetőjeként már nem szánhat heti két napot (Fotó: Löffler P.) -->