Kényelmesebb, kötetlenebb tempóban - búcsúzik a főszerkesztő

– Adódik a klasszikus kérdés: miért lettél újságíró?
– Szeretek írni, már az egyetemen is részt vettem a diáklap szerkesztésében. Ennek ellenére nem készültem újságírónak, mert taszított az a helyzet, hogy politikai elvek szerint megszabták, mit szabad megírni és mit nem. A Petőfi Népénél olyan állást ajánlottak, amelyben nem kellett politikai cikkeket írnom, ezért vállaltam el a munkát. A Magyar Távirati Iroda által kiadott hírek szerkesztése volt a feladatom, egyaránt foglalkoztam a külföldi és belföldi eseményekkel. Ezt a munkát szívesen végeztem és gyorsan megszerettem, annak ellenére, hogy feszes tempót diktált a napilap szerkesztése, sokat és sokáig dolgoztunk, a legtöbbször késő este 10-11 óra körül végeztünk. A szerkesztés mellett – a szabadidőmben – elkezdtem írni is, elsősorban karcolatokat, humoros történeteket.

– Milyen terveid vannak a nyugdíjasévekre, hol kamatoztatod tovább az írói tehetséged?
– Nem szeretném abbahagyni a munkát, hanem egy kényelmesebb, lazább, kötetlenebb tempóban, amely az egészségi állapotomhoz is igazodik, továbbra is gépelném a sorokat, és küldeném a szerkesztőnek az írásaimat. Az Axel Springer Budapest Kiadói Kft. kért fel erre a feladatra, a jövőben számítanak a humoros, könnyed írásaimra.

– Aki ismer, jól tudja, hogy „beszéled” a nők nyelvét. Milyen lapokban láthatjuk majd viszont az írásaidat?
– A kiadó igazgatójával egyeztettünk erről a „tehetségemről” is. Mivel az ország legismertebb és legkiválóbb női magazinjait az AS-B Kiadó gondozza, ezért leginkább ezekben a hetilapokban olvashatják majd az írásaim. Ez a megoldás egyaránt kedvező lesz a kiadó és a lapok számára, illetve nekem is, mert nyugdíjasként is lesz elfoglaltságom.

– Még nem érted el a nyugdíjkorhatárt, az egészségi állapotod miatt vonulsz nyugállományba.
– Sajnos, amikor Pécsre kerültem – ez természetesen nem függ össze a várossal – hirtelen megromlott az egészségi állapotom, ezért sokat voltam kórházban is. Több ismerős is mondta, ha mindez nem Pécsett történik velem, akkor nagyon tragikus helyzetbe kerültem volna. Itt olyan kiváló orvosok foglalkoztak velem, mint dr. Kollár Lajos, aki háromszor is műtött, dr. Beró Tamás belgyógyász és dr. Tibold Jenő. Ők segítettek abban, hogy most beszélgethetünk.

– Milyennek értékeled az elmúlt négy évet?
– Megtiszteltetés volt, hogy 2006-ban kineveztek a Dunántúli Napló főszerkesztőjének, mert olyan jól felkészült, jó tollú kollégákkal dolgozhattam együtt, akik nap mint nap írják és szerkesztik a lapot. Nagyon köszönöm a munkatársaimnak azt a segítséget és empátiát, amit velem szemben tanúsítottak az elmúlt évek során. Sajnos pont ebben az időszakban gyűrűzött be a kiadónál is a gazdasági válság, ezért több munkatárstól is kénytelen volt megválni a szerkesztőség. Viszont pont erre az időszakra esett az Európai Kulturális Fővárosa év is, amely  fantasztikus rendezvényeket vonultatott és vonultat fel.

– Könnyű volt megszokni a baranyai megyeszékhelyet?
– Nagyon megszerettem ezt a várost és a környéket, édesanyám és nagyanyám is innen származik, így több rokonom él ma is itt, illetve rengeteg barátot szereztem, akikkel szeretném továbbra is tartani a kapcsolatot. Ugyanakkor Kecskemétre is szívesen megyek vissza, hiszen ott van az otthonom, ott él idős édesanyám, ott vannak a régi barátaim, nem is beszélve a feleségemről.

Harminc évet töltött az írógép mellett

Hámori Zoltán 1954-ben született Kalocsán, gyermekkorát a Kecskemét melletti Lajosmizsén töltötte. Itt járt általános iskolába, majd a kecskeméti Katona József Gimnáziumban érettségizett. A szegedi József Attila Tudományegyetem diplomázott, magyar–történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Ezt követően a kecskeméti nyomdában helyezkedett el, egy éven keresztül a Petőfi Népe című napilapot korrigálta. 1980-ban vették fel újságíró gyakornoknak a Bács-Kiskun megyei napilaphoz, itt végigjárta a klasszikus ranglétrát: előbb munkatárs, majd tördelőszerkesztő, illetve olvasószerkesztő lett. 1990-ben, amikor az Axel Springer Magyarország Kft. átvette a Petőfi Népét, főszerkesztő-helyettes lett, 2002-ben pedig a lap főszerkesztőjének nevezték ki. Négy évvel később, 2006-ban került Pécsre, ekkor lett a Dunántúli Napló főszerkesztője. Felesége tanító, két felnőtt fia Budapesten dolgozik.